A KÉK által az elmúlt hétvégén ötödik alkalommal megrendezett Budapesti Építészeti Filmnapok keretében egy különleges expedícióra invitálták a közönséget. Bár nem ez az első alkalom, hogy lehetőség nyílik az érdeklődőknek bepillantani az épülő négyes metró tereibe, most viszont a föld alatti filmvetítésen hat másik város metróhálózatával is megismerkedhettünk.

A Római Duna-part egy értékes kapocs a város, a lakók és a természet között. Élőhely, ökológiai folyosó, Natura 2000 védettség alatt álló terület és rengeteg városlakó emlékeit őrző természet közeli vízparti föveny. A jelenlegi várostervezési álláspont szerint a tervezett mobilgát és az ezzel kapcsolatos partrendezés mindezt a sok értéket 2013 tavaszán tönkretenné.

Gyülekező tömeg a Római-parton (fénykép: Szabó Alexandra)

A Toldi moziban az Ekümenopolis c. film vetítésén jártunk. A most csütörtöktől vasárnapig megrendezett 5. Budapesti Építészeti Filmnapok keretében vetített dokumentumfilm Isztambul, az ecumenopolis (határok nélküli város) jelenlegi problémáit és városfejlesztési dilemmáit mutatja be. A film elsősorban a szegények embertelen kitelepítésével nyert területbeépítéssel, a város harmadik Boszporusz-hídjának megépítésével, és Isztambul erőltetett globális várossá válni akarásával foglalkozik. 

(Kép a filmből)

A filmmel alapvető probléma, hogy nem képes értéksemlegesen bemutatni a felmerülő kérdéseket. Erőteljes politikai ideológia, hatásvadászat, és túlzó globalizáció-kriticizmus kísérte végig. Objektív tényként kezelte, hogy Isztambul világvárosi törekvése, az új híd megépülése, és az isztambuli dzsentrifikációs programok mind egyértelműen negatív folyamatok. A film jogosan ítéli problematikusnak a jelenleg folyó történéseket, - a megvalósulás módja miatt mindenképpen. De a kép ennél sokkal árnyaltabb, ugyanis ezek alap városfejlesztési dilemmák. Nézzük végig egyesével a filmben boncolgatott három fő témát!

Köztér. Ugye ismerősen cseng? Ha igen, nem csoda, hiszen a szó mostanában olyan gyakran elhangzik, hogy rögtön eszünkbe juthat: csak arról beszélnek ennyit, amiből hiány van. A városkutatás  és a mindennapi tapasztalat egyaránt alátámasztják ezt a sejtést: elég kimenni nyilvánosnak tartott tereink egyikére, és egyből tiltásokkal és elkerítésekkel szembesülünk. A tér ilyen elemei azt üzenik, szimbolikusan vagy a szó szoros értelmében, hogy ki vagyunk onnan zárva. A Tömegbiztosítás című kiállítás erre a jelenségre kérdez rá, feltérképezvén annak okait és különféle megnyilvánulásait.

Így utólag, a hazai és a nemzetközi kritikákat olvasva, nemcsak mi jöttünk ki értetlenkedve a Die Hard franchise 5. részének, a A Good Day to Die Hard vetítéséről. Pocakos Bruce Willis hullik az agyon cgi-zett Ukrajna Szálló legfelső emeletéről a Madách térre. Szeretett fővárosunk koszos és zűrzavaros, amerikautáló Moszkvává vedlett át, ahol a rakparti üldözéseket több tucat járókelő figyeli a korlátnál. A szó szoros értelmében kapkodnunk kellett a fejünket, hogy felfoghassuk, mely budapesti forgatási helyszínről származik az adott jelenet.

Bruce Willis budapesti setup előtt csücsörít. fotó: neon.hu

Korunk gyermeke percenként új eseményekről, lehetőségekről, kipróbálnivalókról értesül, olyannyira, hogy egy kicsit talán bele is fárad. A gyakran kéretlen információ dömping teszi népszerűvé a rejtőzködő urbanizmusokat. Telefonfülkékből nyíló, a 20-as évek hangulatát idéző névnélküli bárok, ahová csak jelszóval nyerhetünk bebocsáttatást, vagy alternatív városnézések, melyek gyakran pont azokba a homályos, ám érdekfeszítő sarkokba világítanak, melyek mellett nap mint nap elsietünk. Vajon mi olyan titokzatos a mi nehezen takargatható Lánchídunkban?

Izgalmas vitadélutánt tartott január 23-án a MUT Örökséggazdálkodási Tagozata a kulturális örökség jövőjéről a KÖH nemrég leköszönt elnökei, Varga Kálmán és Dr. Mezős Tamás részvételével - két különböző jövőképet hallhattunk a közös célt, a hazai műemlékvédelem helyzetének rendezését illetően. Házigazdaként Erő Zoltán moderálta a beszélgetést.

Mindig is szerettem volna házat foglalni. A squat a városi lét egyik legizgalmasabb jelensége: a tér újrahasznosítása, a titkos sarkok felfedezése, kivételes helyzet, amikor egy pillanatig a hatalom tekintetétől szabadon alakíthatjuk a várost. De most szombaton kifejezetten azért mentem oda, hogy támogassam a hajléktalan embereket, akik saját, sokszor kilátástalannak tűnő helyzetükre kínáltak fel egy megoldási javaslatot. Vigyázzatok, budapesti squat-helyzetkép és társadalmi kiáltvány következik!