A Római Duna-part egy értékes kapocs a város, a lakók és a természet között. Élőhely, ökológiai folyosó, Natura 2000 védettség alatt álló terület és rengeteg városlakó emlékeit őrző természet közeli vízparti föveny. A jelenlegi várostervezési álláspont szerint a tervezett mobilgát és az ezzel kapcsolatos partrendezés mindezt a sok értéket 2013 tavaszán tönkretenné.

Gyülekező tömeg a Római-parton (fénykép: Szabó Alexandra)

A part, az emlékek és a természet közeli zöld környezetben a fák árnyékában töltött szabadidő megőrzése érdekében azonban többen is felemelték hangjukat. Hiszen nincs olyan óbudai család, akik ne hozták volna ki gyermeküket a Római-partra kavicsot vagy kagylót gyűjteni, lábat lógatni a Dunába, biciklizni vagy hekket enni a part menti büfékben. A part a III. kerület szerves része, nem túlzás azt mondani, hogy meghatározó zöldfelület és rekreációs célpont egész Budapesten belül. 

A Római-part fáinak megőrzése mellett talán elsőként szólalt fel a VaLyó, akik munkájának a célja a Duna-part menti értékek kiemelése és az új értékek teremtése. Többek között ilyen érték a Dunatanösvény és a Kacsakődobó Bajnokság is. Szintén az árnyékot adó fák védelméért küzd a Védegylet, akik a Római-part egy részének helyi védettség alá helyezését kezdeményezték. A javaslatot a Duna-Ipoly Nemzeti Park és a Vidékfejlesztési Minisztérium is támogatja, viszont a siker lehetőségét beárnyékolja az a tény, hogy a helyi jelentőségű védelemre javasolt területek kijelölését csak a Fővárosi Önkormányzat főjegyzője kezdeményezheti a Nemzeti park irányába.

Velük párhuzamosan harcba indult a Magyar Tájépítészek Szövetsége is, élükön többek között Bardóczi Sándor és Dr. Csemez Attila tájépítészekkel, akiknek szívügyük a Római-part természet közeli arculatának megőrzése. Hiszen ha jobban belegondolunk egy folyó part, egy park, egy sétálóutca mind-mind attól vonzó, hogy beengedi a természetet az épített környezetbe.

Bardóczi Sándor gyermeki őszinteséggel, de szakmai megalapozottsággal küzd azért, aki „…szeret ide kijárni kacsákat etetni, kövekkel kacsázni, bámulni a vizet, andalogni, horgászni, kerékpározni, evezni, fröccsözni vagy a barátokkal egyet szórakozni. Fák árnyas hűsében a tűző melegben, amikor a városban már felforr az agyvíz.” – fejtette ki a 2013. március 2. rendezett demonstráción. A Magyar Tudományos Akadémia Tájépítészeti Albizottsága is felszólalt Dr. Csemez Attila Albizottság elnök tolmácsolásában. Nyilatkozatuk alapján szükséges az árvízi védekezés, de mindenképpen szem előtt kell tartani a Duna menti zöldfolyosó védelmét és a társadalom reakcióját is, ebből következve mindenképpen hatásvizsgálat készítéséhez kötnék a mobilgát megépítését. Továbbá javaslatuk szerint a mobilgát helyett inkább a Nánási út-Királyok útján meglévő, de ma már leromlott állapotú védvonal megerősítése lenne az elsődleges feladat. Dr. Csemez Attila egyéni és a tájépítész szakma átfogó álláspontját tükrözi az idézet: „A tájépítészek pártosak. A természet oldalán állnak. S a „szép” látványtervek ellenére a tervezett feltöltést brutálisnak tekintik. A mobilgát építését nem szabad egyfajta tyúk-tojás üggyé degradálni. Elfogadom a gátépítés szükségességét, de annak hogyanjának, a megvalósítás módjának az elvárásoknak is meg kell felelnie (Uniós Vízkeretirányelv, ökológiai szemlélet és nem utolsó sorban Duna szeretet!).” – írta a Magyar Tájépítészek Szövetsége honlapján, illetve március 5.-én 13-14 óra között beszélt a Római-partra készült tervekről Dr. Rácz Tamás társaságában a Fuga rádióban.

Így élesedett ki és lett egyre feszültebb a helyzet 2012 szeptember óta, amikor aláírták a római-parti árvízvédelmi mű tervezéséről szóló szerződést és megkezdték a döntés-előkészítő tanulmányokat. Számos pro- és kontra cikk jelent meg azóta, videó bejegyzések készültek a part jelenlegei állapotáról és a meglévő gát hiányosságairól, illetve a gát megépülését követő tervezett látványról. Szaporodott a gát (tervezett formában) megépülését támogatók tábora és a gát újragondolását támogatók, az idős fákat védők tábora is. A helyzet 2013. március 2.-án teljesedett ki, amikor a „Maradjanak a fák a Rómain!” szlogennel megrendezésre került egy demonstráció. A demonstráció pikantériája, hogy a gát megépülését támogatók is ugyan-erre a napra és időpontra időzítettek egy „csöndes tüntetést”.

A demonstráló tömeg saját maga készített transzparensekkel lépett fel (fénykép: Szabó Alexandra)

A „Maradjanak a fák a Rómain!” rendezvényen hatalmas tömeg, durva tipp alapján 1500-2000 fő, gyűlt össze a meghirdetett Kék Piknik hangulatnak megfelelően, ha nem is talpig kékben, de mindenkin volt valami kék. Három beszéd hangzott el, majd a Buda Folk Band adta a talpalávalót a hűvös szombat délutánon. Mint önkéntes, segítettem az érkeztetésben, vagyis irányítottam a tömeget, mely kifejezés egyáltalán nem túlzó, hiszen a Rómaifürdő HÉV megálló felöl 10 perces turnusokban jöttek az emberek. Az óbudai és a közvetlen érintett lakosokon kívül messzebbről is érkeztek családok (pl.: Angyalföld, Szentendre, Vác) és több szakterületet képviselő civilek is megjelentek (tájépítészek, kertépítészek, környezetmérnökök, biológusok, szociológusok). Illetve nagy számmal jelentek meg a jelenlegi zöld környezetben vezető kerékpárút megóvása mellett kiálló kerékpárosok és az ártéri ligeterdő mentén kajakozni és futni szeretők is.

Lassan feloszló tömeg matricákkal a kabátokon és üres piknikkosarakkal (fénykép: Szabó Alexandra)

 A rendezvény hangulata lassan apadt csak le, a bejelentett ötórai végszó után is jöttek az épp arra sétálók és adományért cserébe vitték a kitűzőket és lelkesen, 600-nál többen iratkoztak fel a riadóláncra. Sokan vittek több kitűzőt családtagoknak, barátoknak és matricákból is került mindenfele. A tömeg feloszlását követően a riadóláncra feliratkozottak listáját és az utolsó darabig elfogyott kitűzőket nézve az elégedett szervezők arról tanakodtak, hogy milyen nagy tömeget sikerült megmozgatniuk és milyen sokan osztották nézeteiket. A Piknikről hazafele a Flórián térnél is láttam „Római-part 2013” feliratú matricákat. A demonstrációnak egybehangzóan és vitathatatlanul nagy sikere volt, bár az már most érezhető, hogy nem ez volt az utolsó rendezvény. A mobilgát megépülését támogató tábor, a szállodatulajdonosok, a politikai és gazdasági érdekek mind-mind azt sugallják, hogy nem ilyen könnyű a tervezet megdöntése, viszont mindenképpen nagy előrelépés, hogy a sajtó  és ennyi ember figyelmét felkeltette a demonstráció.

Kimondható, hogy nagy eséllyel megmentettük a római-parti fákat a Kék Piknikkel vagy legalábbis sikerült tudatosítani, hogy igenis fontos számunkra a római-parti föveny és nem adjuk könnyen!