Izgalmas vitadélutánt tartott január 23-án a MUT Örökséggazdálkodási Tagozata a kulturális örökség jövőjéről a KÖH nemrég leköszönt elnökei, Varga Kálmán és Dr. Mezős Tamás részvételével - két különböző jövőképet hallhattunk a közös célt, a hazai műemlékvédelem helyzetének rendezését illetően. Házigazdaként Erő Zoltán moderálta a beszélgetést.
(fotó: Altdorfer Csaba)
Az Örökségvédelmi Hivatalt korábban elnöklő Varga Kálmán annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az örökséggazdálkodás, mint fogalom nem adekvát a műemlékek kapcsán, hiszen a szellemi örökséget elsősorban ápolni kell, nem pedig üzletelni vele. Ugyanakkor fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy a műemléképületek jó állaga nagy számban akkor tartható csak fenn, ha az a gazdasági környezet, amelyben korábban működtek, többé-kevésbé fennáll. Példaként a kastélyokat említette, amelyekről Magyarországon leválasztották a hátországukat, s így nem csoda, hogy magukban nem képesek gazdaságosan működni. Követendő példaként Ausztriát hozta fel, ahol egy speciális törvénynek a keretében a kastélyok és birtokaik továbbra is egy gazdasági egységként működhetnek, a volt szocialista országok közül pedig Csehországot és Romániát, ahol sok helyütt helyreállították ezt a korábban megvolt gazdasági egyensúlyt. Szerinte feltétlenül újra kellene gondolni az örökségállomány mértékét, valószínűleg jóval kevesebb műemlék az, ami állami kézben tartható továbbra is. Szólt az adminisztratív nehézségekről, mint hazai sajátosságról is, milyen nehezen tud átjutni a bürokrácián még egy-egy olyan műemlékes sikerprojekt is, mint a fehérvárcsurgói vagy a hajósi kastélyrekonstrukció. A helyzet bonyolultságát az is jól jellemzi, hogy az örökségvédelem a rendszerváltás óta összesen 6 különböző minisztériumhoz és 10 miniszter alá tartozott, így pedig nehezen várható, hogy áttörés következzen be a területen.
A beszélgetést vezető Erő Zoltán hozzátette, örvendetes, hogy vannak szép eredmények a műemlék-rekonstrukció területén, de kiábrándító, hogy minden egyes projekt megvalósulásához úgyszólván csoda kell. Nem jó, hogy nincs ebben az iparágban egy szokásos üzletmenet, pedig ez a szakma a kontinuitásról szól, a környezet viszont egyáltalán nem biztosítja a szükséges folyamatosságot.
Dr. Mezős Tamás annak a véleményének adott hangot, hogy a műemlékvédelem egy ízig-végig gazdasági ágazat, hiszen az örökség, bár a kultúra szerves része, azt fenn is kell tartani. KÖH-elnökként ezért is volt célja az örökségvédelmet a kulturális tárca alól kikormányozni, mert jellegénél fogva nem alkalmas ennek a területnek az irányítására. A kulturális életben általában más dimenzióban gondolkodnak, hiszen egy műemlék felújításának, hasznosításának költségvetése nem összemérhető mondjuk egy fesztivál megrendezésének anyagi keretével. Szerinte a műemlékek felújítása és állagmegóvása elsősorban nem az állam kötelezettsége, ennek a feladatnak lényegesen gazdagabb országok kormányzatai sem képesek eleget tenni. A kulturális örökségnek önmagában termelőnek kell lennie, hogy képes legyen magát fenntartani, ennek módszere, hogy fel kell hozni a leromlott épületek állagát egy olyan szintre, hogy képesek legyünk megmondani, mi mire is hasznosítható, és utána az állomány egy részét értékesíteni lehet.
A beszélgetés során szó esett a szakma jövőjéről is: Varga Kálmán felelevenítette a korábban általa kezdeményezett műemlékvédelmi tudományos intézet létrehozásáról szóló ötletét, amely véleménye szerint önmagában is életképes lenne, és a civil szervezetekkel közösen hatékonyan tudná képviselni a műemlékvédelem érdekeit. Dr. Mezős Tamás a szakmaiság megőrzését egy örökségvédelmi kódex megalkotásában és a felügyeletnek a Műegyetemre való kerülésében látja, szerinte ez lenne a biztosíték arra, hogy a műemlékvédelmi projektek színvonala kielégítő, a szakemberképzés pedig folyamatos legyen.
Bízvást remélhetjük, bármelyik elképzelés is valósulna meg, ha ezáltal több színvonalasan felújított műemlék hasznosulna méltó módon, biztosan elnyerné a szélesebb értelemben vett szakma támogatását is.
