Pénteken ellátogattunk a Főváros által kiírt TÉR_KÖZ pályázat workshopjára a Design Terminálba. A civil bevonással megvalósítható pályázat inspirációs eseménye volt ez, rengeteg kis színes előadással. Olvassák el beszámolónkat!
A program plakátja |
A hallgatóság sorában, civil részvevő szájából bukott ki a kérdés, hogy de miért a Design Terminál? A politikai ármánykodással árnyékolt helyszín, bár reprezentatív és elegáns konferencia helyszín, nem beszélve a vitathatatlanul jó megközelíthetőségéről, valójában nem alkalmas előadások megtartására, hiszen minden csosszanás és krákogás falatrengetően visszhangzik a térben.
Pallok+k - kép: http://d1618.wordpress.com |
Mindennek ellenére dicséretes méretű közönség gyűlt össze a pályázást segítő előadások megtekintésére. (Ami csoda annak fényében, hogy a Facebookon az eseményre meghívott 25 emberből is csak 11 jelezte, hogy menne). Nem világos ugyanakkor, hogy miért neveznek workshopnak bármit, ami kizárólag frontális előadásokat tartalmaz, azon kívül, hogy trendi az elnevezés. Arra viszont sajnos nem nehéz magyarázatot találni, hogy a hallgatóság soraiban igen sok építész, tájépítész, városépítész mellett miért csak elvétve találhatunk civileket. A Főváros civil bevonásra ösztönző pályázatát ugyanis csak önkormányzatok adhatják le. Vagyis azt a hihhhetetlen paradigmaváltást még 2013-ban sem sikerült meglépni, hogy az alulról jövő kezdeményezéseket ne kizárólag a hangzatosság érdekében tűzze zászlójára egy hazai önkormányzat. A probléma ezzel csupán annyi, hogy a dolog a lényegét veszíti el. A civil kezdeményezéseknek teret adni azért éri meg (például egy politikai szervezet számára, lásd Fővárosi Önkormányzat) mert olyan ötleteket, kívánságokat kaphat, amelyeket felkarolva közvetlenül a saját szavazóinak valós igényeit ismerheti meg, szolgálhatja ki, tehát személyesen a választópolgárral kommunikálhat. Ezzel szemben, ha a pályázat beadására kizárólag az önkormányzat jogosult, megint csak a magukat korábban belobbizó, nagyobb és hangosabb civil szervezetek kapnak teret, háttérbe szorítva a szintén informális szinten működő, de kreatív, a terekről, ingatlanokról valódi információval rendelkező lakóközösségeket, szomszédságokat, játszóházi, szülői közösségeket - vagy épp az adott teret, intézményt valami konkrét okkal nem használókat. (Például most sem fog kiderülni, hogy a napjaikat az SZTK-ban töltő 65 év felettiek miért nem tűnnek fel gyakrabban a köztereken és hogy vajon miért tűnt el a parkban sakkozás intézménye a rendszerváltás után 10 évvel Budapestről).
walkinganddrinkbeer.blogspot.com |
New York-ban ennél például sokkal bátrabbak. 1975-ben életre hívták a 197a elnevezésű tervtípust, amelynek ugyan szigorú keretek közé szorított szempontok szerint kell elkészülnie, de bárki (magánszemély vagy szervezet) benyújthatja, majd a helyi önkormányzat első fázisban véleményezi és változtatási javaslatokkal illeti a tervet, majd második körben dönt a megvalósításáról. A sikeresség ott mérhető, hogy 1992 óta 13 tervet építettek meg, egyet felhasználtak későbbi tervezéshez és csupán egyet utasított el a tervtanács. Természetesen nem elhanyagolható a különbség Budapest és New York esetében. Az önkormányzati rendszer radikális különbsége vagy a civil szervezetek teljesen eltérő finanszírozása, ahogy a lakosság alulról jövő kezdeményezésekhez való hozzáállása is megakadályozza, hogy a tengerentúli példát egy az egyben átvegye Budapest. De az előadásokban is előforduló és méltán dicsért High Line projekt is ennek a lehetőségek köszönheti létrejöttét.
A workshop programja |
Félreértés ne essék, az sok öt perces, rendkívül színes előadás rengeteg bíztató dolgot kínált fel! Csodálatos, hogy az utcai sport építészetében tapasztalt vagy a közösségi kertészkedésben, kutya-konfliktus kezelésben, a szomszédsági viszonyok szerves összefogásában sikereket elérő szervezetek a „best practice” szekcióban bemutathatták projektjeiket és magukat – segítséget is felajánlva – a civil, ja opp’ párdon szakmai hallgatóságnak. Az előkerülő témák valóban kritikus pontokat fogtak meg, ráadásul indokolatlanul keveset hallani róluk - ellenben segítenek-e egy olyan pályázat bemutatóján, ahova civileket hívtak, szakemberek jöttek, de a pályázatot önkormányzatoknak kell beadniuk? Ráadásul mivel a segítségként felajánlott szervezetek mind civil szervezetek, felmerül bennem, hogy nem fogják-e úgy értelmezni az önkormányzatok, hogy ezekkel a szervezetekkel kellene együttműködniük a pályázatban és letudják annyival, hogy felhívják az Utcai Sportok Egyesületét, hogy szeretnénk-egy-gördeszka-pályát-mit-szólnak-hozzá? Persze ez nem olyan vészesen nagy probléma, még így is sokkal jobban állnánk, mint korábban bármikor, csak a szegény lakosokat sajnálom, hogy megint kimaradhatnak a buliból.
Kajetán Jácint képe - Hello Wood |
A rengeteg csilli-villi külföldi példa mellett szerencsére megjelentek magyar példa projektek is. A Hello Wood a Sziget fesztiválról lehet a legtöbbeknek ismerős, ugyanis itt is megjelennek egyetemistákkal csinált fa-installációikkal, de workshopjaik eredményei szerte az országban láthatóak. És nagy szerepük van a nem-organikus, szaktudást nem igénylő faépítészet utóbbi időben való szokatlan népszerűségében. A Pallok+k projekt fa „legó” elemeivel Dabason, a lakótelepen dolgozott, ahol bárki beszállhatott egy kis játékba, padot, asztalt, de akár kilátót is tervezve az elemekből. A bemutatott terepmunkájuk népszerűnek és sikeresnek tűnik, úgyhogy sok sikert kívánunk nekik a folytatáshoz, és kíváncsian várjuk a projekt további eredményeit! A pályázat szempontjából a legfontosabb bemutatkozás az AngyalZÖLD csoport előadása volt. A sikeres lakossági (!!) együttműködéssel megvalósult program nemcsak a kerületi általános iskolások és nyugdíjas nénik hálás szempillantásait viseli magán, hanem designjának és türelmes projektfejlesztésének köszönhetően a szakma is méltán lehet büszke az eredményekre. Bardóczi Sándor előadása elején viszont figyelmeztetett: a program 4 év alatt készült el, közben folyamatosan szervesen építkezve a tapasztalatokból ötleteltek a folytatáson, így nem lenne alkalmas arra, hogy ezen a pályázaton induljon.
A „workshop” harmadik bokkjában önkormányzatok mutatkoztak be röviden. Mindössze hat önkormányzat bemutatóját láthattuk- ennek örülünk és inkább csak magunkban tesszük fel a kérdést, hogy a többi 18 vajon hol maradt.
A változás nem vitás, mint ahogy a jó szándék sem, de hát ugye a pokolba vezető út is…..
{amint felkerülnek az előadások a Főváros honlapjára linkeljük}