Idén tavasszal negyedik alkalommal rendezik meg a Budapest100 nevű programot, mely keretein belül az adott évben 100 éves házak egy hétvége erejéig megnyitják kapuikat az érdeklődők számára. A Budapest100 ötlete 2011-ben született, amikor is az OSA Archívum épülete, a Goldberger-ház, fennállásának 100. évfordulóját úgy ünnepelték meg az év századik napján, hogy abba további budapesti 100 éves épületeket is bevontak. A rendezvény minden évben az OSA Archívum, a KÉK és a jelentős számú civil, illetve szakmabeli önkéntesek munkája révén valósul meg. A programhoz csatlakozó épületek között mind intézmények, mind lakóházak is jelen vannak. Néhány impresszív név az idei intézmények közül: Hotel Astoria, Le Meridien Szálloda, Orosz Kulturális Központ, Közép-Európai Egyetem (CEU), Dreher Sörgyár, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlógimnázium. Természetesen a lakóházak is bírnak épp olyan (vagy még nagyobb) vonzerővel, mint az előbb felsorolt intézmények. Ilyen például az Óbudai Gázgyár Sujtás utcai lakótelepe , az egykori Csillagos házak közé tatozó, Dános testvérek által épített Dohány utca 58-62. szám alatti lakóház, vagy az impozáns bejárattal rendelkező Ferenczy István utca 14. az V. kerületben.

Már 3 sikeres évet tudhatnak maguk mögött a szervezők és valószínűleg az idei sem lesz különb, ugyanis a korábbiakhoz hasonlóan megint remek, változatos és színes programokkal várják a látogatókat április 26-27-én. Különféle témájú kiállítások, épülettörténeti séta, zenés-, táncos-, színművészeti előadások, irodalmi felolvasások, épületet felújító közös elfoglaltság, bolhapiac, növény- és receptcsere, piknik és még sok más izgalmas program közül választhatnak az érdeklődők. A szervezők a gyerekes családokra is gondoltak, ugyanis több házban is lesz gyereksarok, ahol a kicsik is kedvükre szórakozhatnak, például a megrajzolt épülethomlokzat kiszínezésével.

Hogy a Budapest100-at jobban megismerjük még a hétvége előtt, Libárdi Juliannával (Juli) és Hutter Katalin Cecíliával (Katica) beszélgettem a Budapest100-ban való munkájukról, a rendezvénysorozat felépítéséről és működéséről, a programokról, saját élményeikről és benyomásaikról.

Készítette: Ember Sári (2013-as Budapest100) 

mutató: Mikor és hogyan kerültetek kapcsolatba a Budapest100-zal?

Juli: A 2013-as, azaz a tavalyi Budapest100-ra jelentkeztem önkéntesnek.

Katica: Én is tavaly csatlakoztam önkéntesként a programsorozathoz.

mutató: Előző évben milyen szervezői feladatokat láttatok el?

Juli: Mindent, ami az önkéntesség része a levélkihordástól a programszervezésen át a leporelló terjesztéséig és persze a rendezvény hétvégéjén a programok lebonyolítása is a feladatkörömbe tartoztak. Ráadásul tavaly részt vettem az Image videó forgatásán és annak előkészületeiben is.

Katica: Magyarországon a mára egyetlen, eredeti formájában fennmaradt százéves gőzhajó, a Kossuth Múzeumhajó önkéntese voltam, amihez számos feladat társult. Először is a hajó üzletvezetőjét kellett meggyőzni, hogy csatlakozzanak a Budapest100-hoz, és tegyék ingyenesen bejárhatóvá a helyszínt; majd a látogatási napon lévő programokat kellett kitalálni és leszervezni. A látogatók borkóstoláson vehettek részt, klasszikus zongorakoncertet hallgathattak, valamint akusztikus gitárral megzenésített századfordulós verseket. A gőzhajózás rejtelmeibe pedig Juhász Nóra vezette be az érdeklődőket. A Hungarian Urban Photography, a MOME és a Práter utcai BUSZÉKISZI fényképészei által fotókiállítás is nyílt. Szóval mindenkivel tartani kellett a kapcsolatot, és lebonyolítani elejétől a végéig az eseményeket.

Készítette: Ember Sári (2013-as Budapest100)

mutató: Idén Juli zóna- és önkéntes-koordinátorként, Katica pedig zónakoordinátorként dolgoztok, mit takar a feladatotok? Mikből áll a Budapest100 szervezésének rendszere?

Juli: Igen, ahogy a kérdésben is szerepel, idén én koordinálom az Önkénteseket és ebben nagyban segítik a munkámat a Zónakoordinátorok. 2013. december közepétől kezdetem el aktívan dolgozni az önkéntes toborzáson, majd ezt követte január elején az első nagy Önkéntes találkozónk, amit követően az Önkéntesek felkeresték a kutatók által összeállított listán szereplő  idén 100 éves lakóházakat. Majd a lakók és önkéntesek kapcsolatfelvételével, illetve a konkrét programokon való ötleteléssel folytatódott a szervezési folyamat, amire főleg a Zónakoordinátorokon keresztül volt rálátásom. A Zónakoordinátorok kerületekért, illetve az ottani Önkéntesekért felelősek, ezt a rendszert idén vezettük be a könnyebb, gyorsabb kommunikáció és munkavégzés miatt, illetve annak érdekében, hogy a nagy tömegben ne érezze senki elveszettnek magát, hiszen nagyjából 70 Önkéntes dolgozik idén is aktívan a programszervezésen.

Katica: Hozzám tartoznak a IX. és XII. kerület százéves házaiért felelős önkéntesek, a közös képviselők, a lakók, és mindannyiuk kérdése, problémái, ötletei; a szervezések összefogása, és minden, ami felmerül az épületeken belül zajló programokkal kapcsolatban. Ha valahol kevés az ötlet, mindig van egy-két koncert, divatbemutató, vagy egyéb izgalmas művészeti projekt, amit be tudok dobni a közösbe. A kutatók és önkéntesek közötti kommunikációt is közvetítem; valamint idén több házhoz készítettem fotókat a honlapra.

mutató: Hogy megy az együttműködés a lakóházakkal és intézményekkel? Milyen nehézségei vannak a kapcsolattartásnak és a szervezésnek?

Juli: Az előbbi válaszomban nagyjából leírtam a kapcsolatfelvétel menetét, de az intézményekre nem tértem ki. Idén az intézményeket az egyik kutatásvezető munkatársunk Tolnai-Pálóczy Enikő, illetve a lakókapcsolatokért felelős kollégánk Maczó Balázs keresték meg, illetve ők tartották velük a kapcsolatot, indították el a programszervezést. A legtöbb esetben az intézmények elég önjáróak a programszervezésben, de voltak olyan helyszínek is, ahonnan azt a visszajelzést kaptuk, hogy szeretnének segítséget kérni, ilyen esetben pedig összekapcsolták őket a szabad kapacitással rendelkező Önkénteseinkkel.

Katica: A lakóházakkal az adott önkéntesek tartják a kapcsolatot, illetve rajtuk keresztül a zónakoordinátorok is. Az önkéntesek telefonon, e-mailen és személyes találkozókon keresztül beszélnek a lakókkal és a közös képviselővel, ami azért is nagy kihívás, mert meggyőzőnek, kedvesnek, kitartónak, udvariasnak, ugyanakkor visszafogottnak is kell lenni, nehogy a lakók tolakodásnak érezzék a közeledést. Van, hogy egy lakóközösség teljesen elutasító, vagy nem annyira összetartó, és képtelenség bármiféle pozitív hozzáállást kapni tőlük és a ház végül nem is csatlakozik a programhoz. Ha viszont már van egy lelkes lakó, akinek tetszik a rendezvény, és szívesen részt is venne rajta, már meg tud győzni még egy lakót, és még egyet… Ettől az önkéntesek mindig új erőre kapnak, és innentől indulhat is az ismerkedés, hogy az adott házban milyen jellegű programokra nyitottak, mik valósulhatnának meg az együttműködés eredményeként. Nem túl jó sem a nyakukra járni, sem elhanyagolni a keresésüket, meg kell találni ebben is az arany középutat. A szervezési fázisban is akadhat jó pár bonyodalom és fejtörés, mivel elég szerteágazó a programkínálat házanként. Át kell gondolni mindent lépésről lépésre, mihez milyen eszköz, szerszám, tárgy, emberi segítség kell, mondjuk egy kiállítás installáláshoz, látogatók leültetéséhez és gyerekek foglalkoztatásához, koncertekhez, hangosításhoz stb. Mivel ez egy nonprofit rendezvény, az ehhez való szükségleteket egymás között és a lakók közreműködésével szerezzük be. Sok kicsi, sokra megy!

 Készítette: Mohai Balázs (2013-as Budapest100)

mutató: Munka közben elkerülhetetlen az akadályok felbukkanása, nektek mi tudja okozni a legnagyobb fejtörést?

Juli: Nekem talán az, amikor olyan Lakókba botlok, akik elzárkóznak teljes mértékben a program elől. Illetve Önkéntes koordinátorként pedig az, amikor azt látom egy Önkéntesen, hogy lennének ötletei, nagyon jó ötletei, de valamiért nem mer előállni velük és ilyenkor azért nehéz megtalálni azt az utat, amin keresztül kimondatom vele, amire gondol és úgy, hogy ne érezze azt, hogy a szájába adtam a saját gondolatait.

Katica: A lakók elutasítása engem is szomorúsággal tölt el, hiszen a Budapest100 nagymértékben értük és a lakóközösségért is van; illetve az a fajta hozzáállás, hogy az épület, amiben laknak, nem különleges, nem mutogatni való. Mindeközben a kor építészetének értékes példáit, neves építészek munkáit őrzik a 100 éves épületek, amit továbbörökíteni, ápolni és óvni kell.

mutató: Az előző kérdést megfordítva: mi az, amit leginkább élveztek munkátok során?

Juli: Azt, hogy egy ekkora szervezői csapat része lehetek, valamint azokat a történeteket, emlékeket, amik a Lakókkal való egyeztetések során derülnek ki akár az épület, akár a lakóközösség múltjáról.

Katica: Egyrészt nagyon izgalmas, ahogy teljesen ismeretlenül a lakókkal kialakul a párbeszéd, és közelebb kerülve hozzájuk a végén saját lakóterükbe, életterükbe engednek minket és a látogatókat. Mekkora bizalom és jó fejség kell hozzá! Plusz az építészettörténeti irányultságom is kiteljesedhet benne. Végül, nagyon jó a csapat, a szervezők és önkéntesek egyaránt.

mutató: Milyen a látogatók reakciója, milyen a Budapest100 visszhangja hazánkban és külföldön?

Juli: 2013-ban a Guardian egyik munkatársa, Laura Barnett egy cikkében beválogatta a Budapest100-at a kontinens legérdekesebb programjai közé. „Zseniálisan egyszerű koncepció. Csodálkozunk, hogy más városok még nem követték a példáját.” Ráadásul tavaly a Budapest100 „A legszebb városi ünnep” díjazottja lett. A hamburgi Lebendige Stadt Stiftung (Élő Város Alapítvány) által kiírt pályázaton a Budapest100 az Európa különböző városaiból benyújtott 631 pályázat közül egyedüli külföldiként került az első ötbe.

Katica:  A program több díjat kapott és az eseményhez felsőoktatási program is kapcsolódik. A rendezvénysorozatról számos nemzetközi és hazai sajtóorgánum is elismerően nyilatkozott, mint az epiteszforum.hu, oroksegfigyelo.blog.hu, welovebudapest.hu, szeretlekmagyarorszag.hu, az RTL Klub, a nol.hu, hvg.hu, vs.hu, index.hu, hetivalasz.hu, csak hogy párat említsek az idei évből. A Budapest100 első alkalommal 16 ezer érdeklődőt vonzott, 2013-ban a résztvevők száma meghaladta a 18 ezret.

Készítette: Mohai Balázs (2013-as Budapest100)

mutató:  Mennyire vannak tudatában az értékekkel a 100 éves házak lakói?

Juli: A legtöbb esetben, amikor először megyünk ki egy-egy címre és beszélgetünk a lakókkal, az az első reakciójuk, hogy de hát "az ő házukban nincs semmi szép, semmi látnivaló", aztán szép lassacskán, ha a csatlakozás mellett döntenek sikerül nekik megmutatnunk azokat az apró részleteket a házaikban, amik igenis nagy értékek és szépek. Számomra ez is egy fontos része a rendezvénynek, hogy nem csak a 100 évesekben lakó, dolgozó emberek figyelmét tudjuk a programokon keresztül felhívni az épületek értékeire. Meggyőződésem, hogy, aki eljön a rendezvényre, hazaérve a saját környezetében is elkezdi keresni ezeket a rejtett szépségeket.

Katica: Ahogy Juli írta, a legtöbb esetben ez a helyzet áll fenn, viszont vannak pozitív példák is. Valamelyik házban városrendező, építész, művészettörténész, történész vagy éppen teljesen más ágazatban dolgozó lakó él, aki tisztában van az épület értékével. Hogy ez a hozzáállás elterjedt legyen mind a lakók, mind a látogatók körében is, közelebb kell hozni egymáshoz a tisztán szakmai közeget és a kulturális szórakoztató programokat. A Budapest100 szerintem ezért is nagyon különleges, segítségével a nem szakmabeliek is ráébredhetnek az építészet szépségére.

mutató: Belátható, hogy különböznek egymástól az egyes kerületek (városnegyed, megközelíthetőség stb.), szerintetek melyek a legnépszerűbbek és miért?

Juli: Talán a belsőbb kerületek népszerűbbek lehetnek a frekventáltságuk miatt, de remélem, hogy a látogatóink nem így választják ki az állomásokat maguknak, hanem a programfüzetet lapozgatva, vagy a honlapunkon böngészve nem tudnak majd ellenállni a jobbnál jobb programoknak.

Katica: Mindenkinek húzhat valahova a szíve, de az izgalmas programokat nézegetve remélem minden látogató felfedezheti és bejárhatja az egész várost!

 Készítette: Mohai Balázs (2013-as Budapest100)

mutató: Visszagondolva, mi a legkedvesebb emléketek a Budapest100-zal kapcsolatban? Melyik eddigi program tetszett Nektek a legjobban?

Juli: Nekem az egyik idei lakótalálkozón felszólaló bácsi hosszas beszámolója a házról, amiben lakik és annak liftjének működéséről. :)

Katica: Tavalyról a Kossuth Múzeumhajó üzletvezetőjének boldog elégedettsége, és az utána való pálinkás koccintás. Idén a leginkább inspiráló élményem pedig a Királyhágó tér 1. számú ház lakójának, Szabó Józsefnek megismerése, aki folyamatos lelkesültségével és ötleteivel mindig örömet okoz nekünk! 

mutató:  Olvasóinknak egy kis ízelítőként: idén mely házak programjait ne hagyják ki semmiképp?

Juli: Lakóházak közül mindenképp érdemes lesz ellátogatni a Dózsa György út 102-be, ahol az épülettörténeti kiállítás mellett kicsik és nagyok, lakók és látogatók közösen kertészkedhetnek, illetve még a Gogol u. 22. programját ajánlanám, ahol a ház lakói zenés programmal várják a látogatókat.

Katica: Királyhágó tér 1.-béli kedves lakókkal születésnapi ünneplés, gyereksarok, kreatív írás, népzenei és akusztikus gitárkoncert, padlásbejárás. A Wekerletelep programjai is hívogatóak, vagy ha valaki bringatúra keretében szeretné megismerni a százéves házakat, a XI. kerületben azt is megteheti.

A Budapest100 hivatalos honlapján megtalálható a résztvevő házakról készült térkép és a programok részletes napi lebontása, amik mellett az egyes házak saját profil oldala is megnyitható.

Emellett szintén a honlapon megtekinthetőek a korábbi évek rendezvényein készült fotók, videók, az idei előkészületek felvételei, amik garantált kedvcsinálóak a hétvégi “városnézéshez”.

Aki pedig már alig várja a hétvégét, annak ajánlom az Anno rovat olvasgatását, így talán gyorsabban telik az idő! :)

Az interjú a feladatok szervezése közben készült, e-mail váltások hadával kísérve. Sok köszönet Julinak és Katicának a pluszenergiáért! :)