Építész szemmel igazi kihívást jelent egy korábbi épület átalakítása, olyan módon, hogy az új rendeltetése szerint megfelelően működjön, de a múltbeli volta se merüljön feledésbe. Nem könnyű megteremteni az egyensúlyt a modern felgyorsult világ és a korábbi korszakok között, viszont néhány kiemelkedő példán keresztül megmutatom, hogy ez nem lehetetlen!
Az elmúlt évszázadban jelentős változások következtek be mind a gazdaság, a társadalmi berendezkedések, és az életviszonyok terén. Ide tartozik az ipari termelés átalakulása is. Mivel megszűnt az igény a speciális rendeltetésű épületekre, ezért azok szükségtelenné válnak, és az idő elteltével egyre nagyobb az elhagyatott, kihasználatlan épületállomány.
Ilyenkor felmerül az a kérdés, hogy az ilyen típusú épületet részben, vagy teljes egészében meghagyják vagy lebontják, és egy újat emelnek helyette. Érdekes, hogy meglévő, és általában nem jó állapotú épülethez milyen esetleges új funkciót/funkciókat tudnak rendelni, figyelembe véve a külső környezeti tényezőket (lokáció, szociális viszonyok, gazdasági lehetőségek, stb.).
Hazánkban és Európa szerte egyre több ilyen beruházás van. Kezdésnek talán mélyedjünk el egy kicsit a bécsi Gasometer City világában.
Gasometer City
Bécs egyik külső negyedében, Simmeringben négy gáztartályt alakítottak át több funkciót magukba foglaló épület komplexumokká. Ezt megelőzően hosszú évtizedeken át kihasználatlanul álltak az épületek, mivel a gáztípus felhasználásában történő változások miatt már nem volt rájuk szükség és bezárták őket. Bár volt, amikor mégis tudták használni őket, például az 1987-es James Bond-film, a Halálos rémületben egyik jelenetét itt forgatták.
Simmering gáztartályai az 1900-as években
A tartályok 1978-tól védett történelmi műemléknek számítanak., majd 1995-ben a vezetés úgy döntött, hogy rehabilitálja a Gasometert. Az építkezés 1999-től 2001-ig tartott. Az épületegyüttes négy cilindrikus, teleszkópikus tartályból áll, melyek kb. 70 méter magasak és 60 méter az átmérőjük, a kapacitásuk pedig egyenként 90.000 m³. Az építkezés során csupán a vörös tégla homlokzatot és a tető egy részét hagyták meg. A további kialakításokat épületenként más-más építész tervezte.
A francia sztárépítész, Jean Nouvel nevéhez fűződik a Gasometer “A” épülete, melyben az üveg-, és a tükröződő fémfelületek játéka nyűgözi le a látogatókat.
A hangversenytermet, kollégiumot is tartalmazó Gasometer “B” Coop Himmelbau munkája, amely messziről is megkülönböztethető a hozzáépített tört formájú épületrésszel.
A századforduló jellegzetes művészeti, építészeti mozgalma, a Jugendstil, ennek a jegyei érzékelhetőek az “Arboretum” elnevezésű “C” épületen, melyet Manfred Wehdorn tervezett.
Wilhelm Holzbauer pedig a Gasometer “D”-t alakította ki. A többivel ellentétben, ebben nincsen középső centrális tér, mivel 32 méter magasban 3 kertes udvart rendeztek be. Minden lakáshoz tartozik loggia és zöldfelület, illetve az udvarok alatt található a bécsi városi és tartományi levéltár.
Az épületeken belül különböző használati zónákat lehet megkülönböztetni: lakások (kb. 800 db), kollégium (kb. 70 szoba) a felső szinteken, irodák a középső szinteken, óvoda, szórakoztató egységek (hangversenyterem, mozi), üzletek. Az üzletek szintjén hidak kötik össze az épületeket. Szinte minden megtalálható az épületegyüttesben, ami a hétköznapi élet működéséhez szükséges, ezt tükrözi a Gasometer City, mint önálló, kisebb város, elnevezés is.
Mivel az egyes épületeket egymástól stílusban eltérő egyéniségek tervezték, ez a differencia mutatkozik meg a térkialakításban, a belső szerkezeti formában, emellett az anyaghasználatban is. Egyik épületből a másikba belépve úgy érezzük, mintha az előzőhöz képest egy új, teljesen más világba jutottunk volna. Az épületek belső jellegére vonatkozó különbségek ellenére kívülről mégis egységesnek érezzük a Gasometer City-t. Ez a szintézis többek között a külső tégla homlokzatoknak köszönhető.
Annak ellenére, hogy már többször láttam élőben a Gasometer épületeket, még nem volt alkalmam végignézni mindegyik épület belső kialakítását, hiszen az legalább egy napos „városnézés” lenne. Minden egyes épületrész felkeltette az érdeklődésemet a maga jellegzetességével, vagy apró részleteivel. Ha választanom lehetne, akkor biztosan a letisztult, egyszerűbb formavilágú és anyaghasználatú ”C” épületet választanám lakóhelyként. A „C” épületről alkotott képem az otthon megteremtéséhez elengedhetetlen nyugalmat sugározza. Irodahelyiséget, munkahelyet viszont szívesebben választanék inkább a Gasometer ”A”-ban, mivel annak a kialakítása a szememben a pörgős, ámde mégis hatékony, professzionális munkahelyi világot képviseli. Remélem a közel jövőben lesz még szerencsém belepillantani a ”gasometerek világába”.
Bécs külső város negyedeinek megújítását illetően a Gasometer építkezés sikertörténetnek számít. Az épületeket tárt karokkal fogadták a lakosok, állandóan használják a kialakított funkciókat, sőt idegenforgalmi látványosságként is tekintenek rájuk. Akinek az érdeklődését felkeltette a cikk és személyesen is ellátogatna a gasometerekbe, további információ található a hivatalos honlapon, illetve lehetőséget biztosítanak szakértővel való bejárásra is. Nekem úgy tűnik, hogy a Gasometer City mind funkcionálisan, szerkezetileg, mind gazdaságosság szempontjából megfelel az elvárásoknak, képes felvenni a versenyt a modern világ építészeti remekeivel, emellett illeszkedik is a környezetébe. Nem beszélve a negyed szociális, gazdasági viszonyainak fellendítéséről.
Hazánkban hasonló átalakításokon esett át jó néhány raktár és gyártelep. Nagyobb telken levő beruházásra kitűnő példa az Aquincumnál létrehozott Graphisoft Park, ami az egykori Óbudai Gázgyár területén helyezkedik el. Emellett számos épület nyert új funkciót és kulturális centrumként, étteremként, szórakozóhelyként, irodaként működnek jelenleg. Az utóbbira példaként a Gizella Udvart említeném, mely a ferencvárosi Gizella Gőzmalom megmaradt épületéből lett átépítve.
Gizella Gőzmalom
Az 1830-as évek vége felé Széchenyi István kezdeményezésére jött létre az első nagy gőzmalom Lipótvárosban: a József Hengermalom. 1860 és 1870 között még 13 gőzmalmot alapítottak (Concordia, Erzsébet, Lujza, Király, Hungária). A növekvő ütemben kiépülő malom iparág közel 3000 munkást foglalkoztatott és a századfordulón több mint 7 millió mázsa őrölt gabonát termelt, mely európai viszonylatban első helyre emelte a magyar termelést. Akkoriban a világon csupán Minneapolis előzte meg Magyarországot, azonban az első világháború véget vetett a konjunktúrának, fokozatos visszaesés jelentkezett a magyar malomiparban is.
Érdekes módon a világháborúkat szinte sértetlenül átvészelte a Gizella Gőzmalom, melyet 1880-ban alapított a Krausz-Moskovits család. Ekkora a Soroksári út mentén egy komplett „malom negyed” épült ki, 5 cég települt oda, többek között a Concordia, illetve a Pesti Molnárok és Pékek malma. A malmokban a Lang-féle gépgyárban készített gőzgépeket használtak. A Gizella elsők között vett részt a közellátásban, majd az államosítások során nemzeti vállalat lett, de 1963-ban bezárták, mivel a bevezető vágánya akadályt jelentett a Soroksári út fejlődésének. Ezt követően csak raktárnak használták.
Az egykori Gizella Gőzmalom
A fővárosi védelem alatt álló épületet 2000-ben kezdték el bontani, illetve átépíteni. A Soroksári út, a Tinódi, a Vaskapu és az Ipar utca által közrefogott területen álló eredeti épületegyüttes 2/3-át lebontották, mint például a víztornyokat, kéményeket, kazánházat. Csak a főépület és a fővíztorony maradt meg. Az építkezés 2009-ben ért véget, ekkor adták át a Gizella Udvart, mely luxus loft lakásokat és irodákat rejt magában.
A Gizella Udvar jelenlegi állapota (Készítette: Kovács Fruzsina)
Az épület korábbi külső homlokzata lényegében megmaradt, kellemes, esztétikus látványt kelt a közvetlen környezetében, azonban az építtetők nem számoltak a 2000-es évek gazdasági válságával. Ez az impozáns épület ugyanis jelenleg szinte üresen áll a magas árak miatt. Kérdéses, hogy egy kihasználatlan épület, ebben az esetben gazdasági okokból, mennyire képes megfelelni a vele szemben támasztott követelményeknek, funkcionális rendeltetésének? Talán később megtudjuk, remélhetőleg nem fog sokáig üresen állni, mint a korábbi évtizedekben, csak most felújított állapotban.
Akik mélyebben elmerülnének a magyar malomipar történetében, azoknak ajánlom a Malomipari Múzeumot, mely a Gizella Udvar közvetlen környezetében áll a Soroksári úton. Az 1978-ban alapított múzeum az egykori Concordia Malom épületében foglal helyet. A gyűjteményben korábban felszámolt malmok különböző típusú gépei, eszközei, illetve a témával kapcsolatos képek, iratok szerepelnek. Sajnos a kiállítás jelenleg nem látogatható.
Az ipari épületek ”újrahasznosításának” sikerességének elemzésére bemutatott hazai és külföldi példa között jelentős különbségek vannak: a beruházás mértéke, az új funkciók összetettsége és maguknak az új épületeknek/új funkcióknak a sikere. Mindkét építkezés tanulságos, mivel megmutatják, hogy mennyire sokféle lehetőség van a barnamezős fejlesztésekben, átalakításokban, egyúttal arra is figyelmeztetnek, hogy a tervezőknek mennyire körültekintőnek kell lenniük, mivel több tényezővel kell számolniuk és nem csupán az adott környezeti, gazdasági, szociális, stb. viszonyokkal.
A Bálna Budapest belső tere (Készítette: Kovács Fruzsina)
Magyarországon nem csak a Gizella Gőzmalom az egyetlen, aminek az átépítésével és az új épület jövőjével szemben kétségek merülnek fel. Többek között ilyen a múlt évben átadott, a korábbi Közraktárokból kialakított Bálna Budapest (korábban CET elnevezésű), amely a tervek alapján egy kulturális, gasztronómiai és kereskedelmi központ is egyben. A tervezett jellegzetes üvegszerkezetek gyakorlati megvalósítása akadályokba ütközött, ezért is húzódott el az építkezés 2009-től egészen 2013-ig. Végül elkészült az épület, úgy tűnik döcögve, de megkezdődött a használata is. Mint sok embernek, nekem is fenntartásaim vannak az „üvegbálnával” szemben. Vajon idővel megtérül a nehezen megépített, bár látványos, épület óriási többletköltsége? Használják-e majd olyan mértékben, hogy határozottan állíthassuk, a Bálna is egy sikertörténet?
