A következőkben Lengyelország legnagyobb várostömörülését mutatjuk be, mely egyben Európa egyik legnagyobbja is. A Felső-Sziléziai Metropolisz a legsűrűbben lakott és legiparosodottabb része Lengyelországnak. A területileg szinte teljesen összenőtt metropoliszt egy 14 város által megkötött városszövetség hozta létre. Teljes lakossága 2 039 454 fő, központja Katowice. A metropoliszt alkotó városok közül mi a legnagyobbakat, leginkább összetartozókat, és (számomra) legérdekesebbeket tekintjük át részletesebben: Katowicét, Gliwicét, Zabrzét, Bytomot, Chorzowot, Sosnowiecet és Dabrowa Górniczát.

A sziléziai városszövetség megalakulása

A 14 sziléziai város szövetsége 2006 januárjában alakult, s a résztvevő városok polgármesterei kötötték. Az unió célja egy erős, nemzetközileg versenyképes metropolisz létrehozása volt, gazdasági együttműködéssel, közös fejlesztési stratégiával és infrastruktúrával. Ebből az egyesített közlekedési hálózat már megvalósult (ennek Tychy a résztvevő városok közül nem tagja, ám az unión kívül rekedt Bedzin igen). 

A metropolisz különlegessége

A metropolisz különlegessége, hogy az egyes települések egymást érik. Ahol az egyik város véget ér, ott kezdődik a következő. Szokatlan módon, nem egy nagyvároshoz nőtt sok kisvárosról van szó: a 14 város méretben egymástól nem tér el lényegesen. A metropolisz központja Katowice, mely földrajzi helyzetéből, gazdasági súlyából és adminisztratív centrális szerepéből fakadóan funkcionál tényleges központként, de a maga 308 ezer lakosával nem gyakorol teljes körű vonzást a térség többi városára.

A tágabban értelmezett Szilézia

A metropolisz a 2,7 milliós katowicei nagyvárosi körzet (Katowice urban area) része, mely magába foglal egyéb városokat is, pl. a szövetséghez nem csatlakozott, de földrajzilag szervesen kapcsolódó Tarnowskie Góryt és Będzint, valamint a távolabbi Rybniket, mely 141 ezer lakosával jelentős gazdasági és ipari központ.

A metropolisz a 4 676 983 lakosú Sziléziai vajdaság központja, mely két további települést és környékét is tartalmazza. Ezek '98-ig önálló vajdaságot alkottak: a Katowicétől északra fekvő kb. 240 ezres Czestochowát, mely fontos ipari, kulturális és vallási központ, valamint a Katowicétől délre található Bielsko-Białát. A 175 ezres jómódú várost 1951-ben egyesítették a folyó két partján fekvő különálló városokból: Bielskoból és Białából.

Érdemes még említést tenni a teljes Felső-Szilézia régióról, mely magába foglalja Szilézia csehországi részét is: Ostravát, a cseh oldal ipari és gazdasági központját, Opavát - mely Troppau néven a néhai Osztrák-Szilézia egyik nagy központja volt, valamint a volt Monarchia másik központját, a versailles-i béke óta Lengyelország és Csehország között felosztott várost: Cieszyn 35 ezres lengyel, és Český Těšín 25 ezres cseh várost.

Végül a legtágabban értelmezett teljes Szilézia nagyrégiót lehet megnevezni, melyet Felső-Szilézia vajdasága alkot az Opole központú és azonos nevű vajdasággal, valamint a Wrocław (korábbi néven: Breslau) központú Alsó-Sziléziával.

Gazdaság

Az ipari agglomeráció a Felső-Sziléziai szénmedencében a világ egyik legnagyobb széntelepén jött létre. Ennek megfelelően a porosz idők óta a szénbányászat a meghatározó profilja e területnek. Szintén jellemzők a nagy hőerőművek, pl. a Rybniki egymaga fedezi a nemzeti energiaellátás 7%-át. Történelmileg szintén meghatározó a területen a vas- és acélipar, de a gépgyártás is virágzik: Gliwicében Opel, Tychyben Fiat, Chorzówban Alstom-Konstal villamosgyár üzemel. Az ipari múlt meg is látszik a környéken, a levegő szennyezettsége érzékelhető, s a szürke házfalakon is látható.

Noha még mindig ez a várostömörülés Lengyelország fő ipari központja, a rendszerváltás után sok nagy gyár és bánya zárta be kapuit, azonban számos új üzem is megtelepült. A gazdasági szerkezetváltás folyamatban van, a terület a szolgáltató szektor számára is nagy vonzerővel bír. Számos új vállalkozás és munkahely települt ide, melyeknek központja Katowice, Lengyelország egyik legfejlettebb városa, mely az ország egyik legalacsonyabb munkanélküliségével bír.

Történelem

A hajdan Lengyelországhoz tartozó Sziléziát a Habsburg Birodalom 1526-ban foglalta el. 1742-ben az Ausztriát legyőző Poroszország kapta meg a területet. Ekkor Szilézia határa Sosnowiec és Katowice között volt, így Lengyelország végső felosztása után az innen keletre eső részek orosz kézre kerültek. 

Az 1919-es versailles-i béke után Lengyelország termetes részt kapott az akkori Németországból, de Sziléziát nem. Szilézia keleti területein nagyszámú lengyel kisebbség élt, ám többségük vidéki volt, míg a német népesség többsége a nagyvárosokban élt. A béke után megerősödő etnikai villongások következtében 1921-ben népszavazásra került sor Felső-Szilézia sorsáról, mely során 60% a Németországnál maradás mellett döntött. Ezután kitört a sziléziai felkelés, melyhez lengyelországi csapatok is csatlakoztak. A Népszövetség elhatározta Felső-Szilézia felosztását, és az időközben előrenyomuló lengyelek által elfoglalt területek mentén húzták meg az új határt. A döntés eredményeképpen Kelet-Szilézia - mely Felső-Sziléziának csak egy kicsi, ugyanakkor a legiparosodottabb részét képezte, benne a metropolisz nagy része: Rybnik, Katowice, Bytom, Chorzów - Lengyelországhoz került, ám a nyugati terület - Gliwice és Zabrze -, valamint Szilézia döntő része maradt.

A II. vh. után orosz befolyásoltság miatt Lengyelországot "arrébb tolták" nyugatra. A keleti határ újra az 1919-es határt is képező Curzon-vonal lett (a lengyel többségű etnikai tömb keleti határa). Az ezen a vonalon túli orosz területeket - melyen kisebbségben, de nagy számban lengyelajkú lakosság élt, és többek között Lemberget (Lvov, Lviv, Lwów) is magába foglalta - az 1920-as hódítások során foglalta el Lengyelország, innentől visszakerült szovjet befolyás alá. Lengyelország pedig kárpótlásként megkapta mai területeit Németországtól, benne egész Sziléziát. 

A népesség alakulása

Szilézia fejlődése a szocializmusban folytatódott. Katowice és környéke az ország elsőszámú ipari központjává nőtte ki magát. Igaz, eleve nagy múltú porosz iparterületként indult: a fejlődés szemléltetésére a városok századfordulós, szocializmus-végi, és mostani lakosságát mutatjuk be a táblázatban:

Az adatokból látszik, hogy a városok már a századfordulón jelentős népességgel bírtak, a szocialista években tetőzött a lakosságszám, a '80-as évek körüli csúcs után pedig minden város lakossága csökkent.

Közlekedés

Az agglomeráció országos és nemzetközi közlekedési hálózata is kitűnő: a Varsó-Katowice országos fővonal mellett a Krakkó-Wroclaw kelet-nyugati tengely, és a Gdynia-Bécs észak-déli európai fővonal is keresztezi a körzetet mind közúton, mind vasúton. Emellett Katowicének reptere is van, mely népszerű fapados induló- és célállomás. Katowice főpályaudvarát (K. Dworzec PKP) nemrégiben alakították át modern intermodális csomóponttá.

A Sziléziai metropolisz rendelkezik a világ egyik legkiterjedtebb villamoshálózatával. Egy-egy villamosvonal több városon is áthalad, de helyi funkciót is betöltenek. A hálózat legnagyobb K-NY-i kiterjedése több, mint 50 km, és 1894 óta üzemel. Az elmúlt időkben a közlekedési vállalatnak (KZK GOP) csak a vonalak fenntartására jutott pénze (arra is nehézkesen, többet meg is szüntettek), új vonal pedig 1982 óta nem épült. A sziléziai közlekedési vállalat tulajdonában van a teljes városszövetség villamos- és buszhálózata. Ez azt jelenti, hogy egy bérlettel pl. Gliwicétől egész Dabrowa Górniczáig el lehet villamosozni, ami több, mint 60 km, és bizony jó pár óra...

Mind a villamossínek, mind a járműpark állapota leromlott. A hálózatot túlnyomórészt a lengyel Konstal 105Na típusú régi, és felújított villamosok alkotják, valamint 17 db alacsonypadlós Alstom 100-as közlekedik, melyek szintén az (Alstom által azóta megvett) Konstal gyárban készültek, valamint használt Duewag-ok is találhatók, plusz az azóta vásárolt új villamosok. A sínek állapota szörnyű (erről videó is van), a pálya számos esetben egyvágányú, így gyakran a szembejövő villamosok a találkozóhelyeken meg kell, hogy várják egymást.

A villamosok mellett kiterjedt buszhálózat is üzemel. Ezekkel bárhonnan bárhova el lehet jutni, jellemzően egész nap 30, illetve 60 percenként járnak. Gyakoriak a hosszú, városokat átszelő viszonylatok, ezek a fő vonalakon csoportosulnak, így azokon egész gyakori is lehet a közös követés. A buszpark sokkal jobb állapotban van, mint a villamosok, néhány általunk gyártott Ikarus 280-as maradt mutatóba, egyébként új, jellemzően Solaris, MAN, és Mercedes buszok közlekednek.

Sűrű vasúthálózat is üzemel, mely a metropolisz minden fontos városát érinti: az S1 viszonylat pl. Gliwice-Zabrze-Katowice-Sosnowiec-Dabrowa Górnicza útvonalon egész Czestochowáig közlekedik, de Katowicéből Tychybe, Bielsko-Bialába és Rybnikbe is mennek vonatok. A vasutat a Koleje Slaskie üzemelteti, mely egy kifejezetten lokális társaság, lényegében 2011 óta birtokolja az egész tartomány vasúti közlekedését. A modern járműparkot elsősorban a lengyel PESA motorvonatok alkotják, de megtalálhatók Stadler és Bombardier szerelvények is.

A metropolisz városainak bemutatása

Most pedig következzen az egyes városok bemutatása!

Katowice

A rendszerváltás utáni időszakban a lengyel nehézipar fővárosából lassan egy modern, diverz nagyváros alakult. Katowice és a hozzánőtt agglomeráció az egyik legvonzóbb befektetési célponttá vált Európa-szerte.

(Katowice központja madártávlatból)

A modernkorban nagy fejlődésen átmenő város hagyatéka egyéb téren is előnyére válik: Katowice egy igen zöld város, 40%-a zöldterület. Mint sok más a szocializmusban felépített települése (nálunk pl. Dunaújváros), Katowicére is jellemző a monumentalitás: nagy házak, nagy terek és zöldterületek, széles utak, (2X2 sáv ott is, ahol nem indokolt). 

Katowice a metropolisz központja és székhelye, akadémiai és kulturális központ. Itt található a Sziléziai Parlament, a Székesegyház, a Spodek nevű új stadion, a Silesia City Center nevű bevásárlóközpont és a Sziléziai Színház. A város új intermodális csomóponttá fejlesztett vasútállomását nemrég adták át.

(Katowice új központja, a Rondo)

Katowice központja kifejezetten érdekes lehet urbanisták számára: a régi, századfordulós központtal (Rynek) szembe épült a szocialista időszakban az új központ. Az új főtér lényegében egy óriás körforgalom (Rondo), melynek alá van vezetve a kelet-nyugati átmenő főút, és közepén állnak meg a villamosok.

(Katowice Rondo, háttérben az óriásházak, és egy Ikarus busz)

Itt korábban óriási dugók voltak, de ezzel a megoldással megszűntek. A körforgalom egyik oldalán áll az ország egyik legnagyobb lakosságú óriásháztömbje, másik oldalon hatalmas toronyházak. Szintén a Rondo mellett található az UFO-formájú stadion, a Spodek. A főút mentén keleti és nyugati irányba egyaránt óriási, 25 emeletes házakból álló lakótelepek találhatók:

(Katowice, 25 emeletes házas lakótelep)

Katowice külső részén található Nikiszowiec városrész, mely olyasmi, mint nálunk a Wekerle: a századfordulón munkásoknak épült telep, mely mára divatossá vált és dzsentrifikálódott. Szépen felújították, és az egyik fő turistalátványossággá vált. 

(Katowice, Nikiszowiec)

Gliwice

A metropolisz legnyugatabbi városa már a 19. században óriási növekedést produkált. Gliwicének a századvégen vasműve mellett 16 szeszgyára, 5 malma, 7 téglagyára, 3 fűrésztelepe, 2 üveggyára és még sok egyéb üzeme volt. Népessége 1911-ben 61 324-re nőtt. A térség többi városára egyébként hasonló adottságok voltak jellemzők, mind üzemeik sokasága, mind lakosságuk gyors növekedése tekintetében.

(Gliwice központja)

A városnak két lakótelepe van: a Trynek délen, és egy másik a nyugati külvárosokban, a temető felé. Gliwice villamosközlekedése pályaállapotok miatt szünetel, de a sínt nem szedték fel. Az óváros elég nagy, és szépen megmaradt. A főtér (Rynek) és az állomás (G. Dworzec PKP) közötti főutca kifejezetten attrakrtív, de a folyópart környékén szintén kellemes utcák vannak. A belváros keleti részén, a Rynektől távolabb található az egyetem impozáns épülete - (Politechnika Śląska /Silesian University of Technology).

(Gliwice, Egyetem)

Zabrze

A Gliwicét keletről határoló Zabrzénak szénbányája, vasműve és olajfinomítója volt már a századfordulón. Zabrze belvárosa is egész kiterjedt, és a szépség is felfedezhető benne, de egyáltalán nincs jó állapotban. A központ a vasútállomás mellett található, amit felújítottak.

(Zabrze, központ)

Az észak-déli irányba végig húzódó Maja 3 utca mellett délre haladva egyre félelmetesebb és gettósodottabb területek következnek, a széntüzelés miatt egyre feketébb házfalakkal:

(Zabrze, déli rész)

A várost kelet-nyugati irányba metsző sugárút, a Wolnosci (Szabadság) út mentén lakótelepek találhatók. A nyugat felé eső rész szintén nem túl jó állapotú: a hosszan elterülő lakótelep egészen különböző magasságú, korú, és állapotú  épületeket rejt. Régi, 19. és 20. századi telepek, újabb panel blokkok, kertvárosi részek, és német századfordulós házak váltakoznak. Keleten egy felújított, nálunk is szokványos panelekből álló, de szintén kevéssé vonzó lakótelep található. A kelet-nyugati tengelyen villamos is halad, nyugaton Gliwice felé ment tovább (amíg ment, most a városhatárnál végállomásozik), keleten Bytom, és Ruda Slaska felé mennek ma is.

Bytom

A Zabrzétól északra, Chorzówtól nyugatra található Bytom is a rendszerváltás után jobban magára találó, egykori iparvárosok közé tartozik. Bytom kereskedelmi központtá vált, olyannyira sikeresen, hogy a felmérések szerint Bytom főterének környékén található az egy helyen koncentrálódó legtöbb regisztrált bolt egész Lengyelországban.

(Bytom, Rynek)

A belváros igen kiterjedt, jó állapotú, és kifejezetten pezsgő élet jellemzi. A főtér (Rynek) tipikus északi piactér, szépen felújítva.

(Bytom főtere, színes vízű szökőkúttal, szoborral)

A főtértől nyugatra található az új bevásárlóközpont, az Agora, melytől északra indul föl a domboldalon az egyvágányos 38-as villamosvonal. A közlekedési társaság meg akarta szüntetni a vonalat, de nem engedték, ezért költséghatékonyság céljából két régi nosztalgiavillamost állítottak újra forgalomba rajta.

(Bytom, régi villamos)

Az Agórától délre kezdődik a sétálóutca (Dworcova), mely a vasútállomásig tart, a sétálóutcától keletre, a Rynektől délre található a villamosvégállomás egy fás térrel. Itt van az Opera Śląska, és a IV Liceum Ogólnokształcące im. Bolesława Bytom.

(Bytom, Dworcova)

Bytom belvárosa elég kiterjedt, ugyan vannak kellemetlenebb, gettósodott részek is, a lakótelepek nem jellemzők. Egy található fönn a hegyen, a Stroszek. Itt végállomásozik egy halom villamos, melyek a városközponti csomópontnál ágaznak el, és mennek tovább Chorzów, Katowice, Zabrze, és Ruda Slaska felé. Furcsamód a centrumon áthaladó katowicei villamos fővonal is egyvágányú.

(Bytom, villamosvégállomás, háttérben a középiskola)

A városban a házak a helyiek szerint folyamatosan süllyednek az alatta ásott bányaalagút-rendszerek miatt, az emberek tömegével akarnak elköltözni, az ingatlanárak nagyon alacsonyak. Mindez egy-egy elhagyott háztól eltekintve nem látszott a városon, nekem kifejezetten fejlődő, és kellemes hangulatú helynek tűnt (hamsterrel ellentétben), de az, hogy ennyire sokat invesztáltak az elmúlt években a város fejlesztésébe, indokolhatja ezt a helyzetet.

(Bytom, régi, düledező ház)

Chorzów

Katowice és Bytom között helyezkedik el Chorzów. Előbbihez hasonlóan kiterjedt és jó állapotú belvárossal rendelkező településről van szó. Az építészet és a városkép német történelemről árulkodik. Chorzów 1910-ben már 72 600 lakosú, vagyis az egyik legnagyobb volt. Ezért e városra se jellemzők a klasszikus szocialista lakótelepek, de régebbi telepek több külvárosában is megtalálhatók. A sok fekete házfal ipari múltról árulkodik: a rendszerváltás után Chorzów szénbányái és erőművei közül többet bezártak, mert nagyon környezetterhelők voltak. Ennek megfelelően viszonylag magas munkanélküliség jellemzi a várost.

(Chorzów belváros, Konstal villamossal)

Chorzówt két villamosvonal is összeköti Katowicével: az egyik a park és a gigantikus, 25 emletes házakból álló lakótelep között haladó villamos fővonal (melyet light raillé akartak alakítani), a másik délen a vasút mellett a régebbi telepek mentén halad. A két vonal a város nagy részét behálózza.

Chorzówban található az Uniwerystet Śląski (University of Silesia) egyik épülete, valamint a Katowice és Chorzów közti sugárút mellett helyezkedik el a közigazgatásilag Chorzówhoz tartozó óriási  Silesian Central Park. Ezen a nagy, rekreációra alkalmas központi elhelyezkedésű zöldterületen belül található az 54 ezer ember befogadására képes Silesian Stadium, valamint a vidámpark és az állatkert.

Sosnowiec

Sosnowiec Dabrova Gornicza és Katowice között helyezkedik el. Az 1919-ig fennálló orosz-német határ itt húzódott Sosnowiec és Katowice között. A helyiek szerint még mindig meglátszik a különbség a két terület között, de én ezt nem igazán érzékeltem.

Korábban acélművek, szénbányák, és egyéb nehézipari központok tömegei voltak itt, mára Sosnowiec is elkezdett átalakulni ipari központból szolgáltatási centrummá.

A régi határ túloldalán található városokkal összehasonlításban annyi mindenképpen elmondható, hogy nem rendelkeznek se szép, se kiterjedt belvárossal, annak ellenére, hogy Sosnowiec pl. már a századfordulóra meghaladta a 60 ezer lakost. Sosnowiec központjában található egy hosszú sétálóutca (melyen alig találhatók régi házak), mögötte a Sosnowiec pláza, mellette nem sokkal a pályaudvar. Sosnowiecet észak-déli és kelet-nyugati irányba is villamos járja be, melyek Katowice, Bedzin, és Dabrova Górnicza felé mennek tovább.

(Sosnowiec, központ)

Ellenben a Chorzówból és Bytomból hiányolt szocialista panelek itt már tömegével megtalálhatók. Sosnowiec óriási népességnövekedést produkált a szocializmus éveiben, ekkor húzták fel a legnagyobb lakótelepet (Zagórze), ahova nem megy villamos, viszont csuklós buszok tömegei kanyarognak itt: közel 20 autóbuszjárat indzul Zagórze Osiedle megállótól Sosnowiec centrum felé.

Dabrova Górnicza

Elérkeztünk a sziléziai városszövetség legkeletebbi, és utolsó bemutatásra kerülő városához: A Sosnowiectől északkeletre található Dabrova Górnicza meglehetősen hasonlít szomszédjához abban, hogy szinte semekkora történelmi városmagja nincs, ellenben szocialista lakótelepek tömegei találhatók meg.

 (Dabrowa Gornicza - városimázs)

A város híressége a Huta Katowice nevű acélművek, mely ma is működik, a rendszerváltás után privatizálták, jelenleg az Arcelor Mittal tualjdonában van, s ez a legnagyobb acélmű Lengyelországban. Ezzel lényegében mindent el is mondtunk a városról, a Huta Katowice felől az egész város lényegében két fő közlekedési vonallal feltárható, egyiken buszok mennek D. G. Centrumon át Sosnowiec Zagórze, majd S. vasútállomás és Katowice felé, a másik vonalon errefelé szokásos módon egyvagonos régi Konstal villamosok döcögnek Bedzinen át Sosnowiec, majd hosszú órák után Katowice felé.

Összességében nekem Felső-Szilézia pozitív csalódás volt. Lepukkant lengyel posztszocialista ipar- és lakótelepekre számítottam, ehhez képest egyik-másik város kifejezetten szép volt (pl. Bytom, Gliwice, Katowice), és az egész környék sokkal jobban magára talált, mint azt vártam volna. Ahogy a panelek sem lepték el a városokat, helyettük kifejezetten sok régebbi telep, és 2-3 emeletes ház található majd' minden városban. Katowice építészete a modern stíluson belül is különleges, rendkívül monumentális és kétségkívül az egyik legdinamikusabban fejlődő város egész Közép-Kelet-Európában.

Katowice egy különleges városi tér központja, a Felső-Sziléziai Agglomerációé, mely nem egyenlő Katowicével, az annak csak egy kis szelete, ugyanúgy, ahogy Katowice sem csak egy 308 ezres középváros, hanem egy erős öntudattal, és kezdetleges közigazgatási összefogással rendelkező összenőtt városszövetség központja, csakis ennek kontextusában értelmezhető.

(A nem kattintható képek a szerző saját felvételei)