Végre itt a tavasz, három frissdiplomás lány pedig a fejébe vette, hogy megmozgatja az egész várost: Dányádi Sára, Gadó Johanna és Komlós Krisztina közös akciója arra buzdít, hogy vegyünk részt tevékenyen környezetünk alakításában, hogy még inkább sajátunknak érezhessük a közösségi tereket.

A MUTATÓ blog első interjújában a szervezőcsapat építész tagjaival Gurdon Balázs beszélgetett.

Balázs [MUTATÓ]: Az lenne az első kérdésem, hogy miről is szól valójában ez az 1×1, és honnan jött az ötlet, hogy ennek a projektnek nekivágtok?

Hanna: Egy régi ötlet már ez az 1×1, még tavaly márciusban metrózás közben jutott eszembe, hogy milyen vicces lenne 1×1 métereket örökbe fogadni a városban. Aztán ezt az ötletet felírtam a jegyzetfüzetbe, és jó ideig nem lett belőle semmi. Majd tavaly novemberben megláttunk egy versenykiírást a TE IS Alapítvány honlapján, amelynek az volt a lényege, hogy akinek van ötlete az önkéntességi munka népszerűsítésére, az azt megvalósíthatja, adnak rá valamennyi anyagi támogatást is, és részt vehet egy konferencián Portugáliában. És akkor Sárával 3 nappal a leadás előtt úgy gondoltuk, hogy beadjuk és megvalósítjuk. Innen indult az egész.

Sára: Az 1×1-nek az a célja, hogy megmozgasson olyan embereket, akik alapvetően nem városépítészettel foglalkoznak. Jó lenne, ha nem csak egy szakmai réteg mozdulna meg erre, mások is foglalkoznának ilyen témával.

Hanna: Talán a közterekkel való viszonyulás a legfontosabb, kicsit arról is szól ez, hogy ami mindenkié, az valójában senkié, és senki nem nyúl hozzá. Az 1×1 méter pontosan olyan kis lépték, hogy igazából nagyon minimális energia-befektetéssel már megvalósíthatsz egy ötletet, amivel jobban a sajátodnak érezheted a városnak egy kis szeletét, törődhetsz vele, kicsit szépítheted, ezáltal pedig belekerülhetsz a város vérkeringésébe.

Balázs [MUTATÓ]: Miért pont most aktuális ez? Két dologra kérdeznék rá: az egyik, hogy miért most, 2013-ban van ennek létjogosultsága, a másik pedig, hogy miért éppen tavaszra szervezitek?

Hanna: Szerintem nagyon jó dolog, hogy a válság hatására az alulról jövő kezdeményezések egyre erősebbek lettek, nem az van, hogy mindent megkapunk felülről, hanem amin akarunk, azon mi magunk változtatunk, és ez is egy olyan akció, amivel ezt lehet serkenteni. Hogy most 2013-ban, ha kimegyünk a városba, azt magunkénak érezhetjük, és igenis formálhatjuk. Észrevehetjük, hogy ami a közösségé, az a miénk is, és igenis tenni kell azért, hogy ha azt szeretnénk, hogy egy közterület élhető legyen.

Sára: Egy másik fontos aspektusa a dolognak, hogy azért 2013, mert mi 2012-ben végeztünk, és most tartunk ott az életünkben, hogy azt éreztük, hogy kellene valami sajátot csinálni, amit eddig a hivatalos munkánkban annyira nem tudtunk. Most értünk oda, hogy pörögjünk ezen. Az külön jó, hogy ez egy önkéntes munka, tényleg azt csinálhatjuk, amit szeretnénk, csak a saját elvárásainknak kell megfelelni. És azért a tavasz, mert ilyenkor indul be mindenki, aki eddig be volt zárva a lakásába, az nagyon vágyik ki, és lesi, hogy mikor jelennek meg a fákon az első levelek. Szerintem ilyenkor mindenki sokkal érzékenyebben látja, hogy mit lehetne változtatni, hozzátenni, ha már amúgy is kimegy a saját kertjébe rendet tenni, akkor ezt kiterjeszthetné akár az utcára is.

Balázs [MUTATÓ]: Azt mondjátok, hogy az a célkitűzésetek, hogy nyúljanak hozzá az emberek a közterületekhez, méghozzá felelős módon, tegyük hozzá, de hát ezeknek a területeknek már van gondozója meg gazdája, hogy fér meg együtt ez a kettő? Miben más ez a fajta változtatás, milyen többletet ad, mintha ezek az átalakulások a szokásos, bejáratott, egyébként általában rendkívül lassú és körülményes úton valósulnak meg?

Sára: Nekem az az érzésem, hogy bár megvannak erre az intézményesített szervezetek, akiknek az a feladatuk, hogy gondozzák ezeket a területeket, de ezeknek pont arra van energiájuk meg pénzük, és felelősségüknek is az a határa, hogy tiszták, rendezettek legyenek és ne legyenek veszélyesek a köztereink. De ahhoz, hogy az ember tényleg a sajátjának érezhessen egy teret, hogy élhetőbb legyen, hogy egy közösségé legyen, azért egy kicsit több kell. Akkor fogja majd egy közösség is a magáénak érezni, ha bele is szól az alakításába.

Hanna: A közösségi tervezésnek amúgy is nagy divatja van most, civil fórumokon megbeszélni, és azok nyomán tervezni tovább. Mi most ezt a kört kihagyjuk, és azt mondjuk, hogy pici ötletekkel magunk is kimehetünk az utcára, lehetünk a saját városunk építészei, városépítészei. Pont ezekre a változásokra akarjuk buzdítani az embereket, amiket fölülről nem fogunk megkapni, pedig ezek tesznek otthonossá egy városi közteret. Mert egy lakáson belül is igaz: az, hogy állnak a falak, az még nem elég, attól még nem lesz otthon, pont ezt a pluszt szeretnénk, ha kivinnék az emberek a közterekre.

Inspirációk (fotók: Dányádi Sára, Gadó Johanna)

Balázs [MUTATÓ]: Nem tartotok attól, hogy esetleg anarchia alakul ki? Az egy érzékeny téma, hogy a közterek alakításáról ki döntsön, kié is valójában egy közösségi tér. Az 1×1 keretében is az egyes helyekre mindenki mást és mást fog kitalálni, és kérdés, hogy ezek az ötletek milyen fogadtatásban részesülnek, hogy férnek meg egymás mellett.

Sára: Arra gondolsz, hogy ha valaki lefest egy kukát szivárványszínűre, az esetleg másnak nem fog tetszeni?

Balázs [MUTATÓ]: Igen, valami ilyesmire.

Sára: Szerintem az a fontos, hogy jobb állapotban hagyd ott, mint ahogy találtad. Mindenről lehet mindenkinek nagyon eltérő véleménye, de amíg az embernek az a célja, hogy szebbé tegyen, jobbá tegyen, addig nincs ezzel gond.

Hanna: Egyébként rossz is lenne, ha ez beleütközne, azért reméljük, hogy mindenki látja, hogy itt alapvetően a jó szándék, a javítási szándék van, és bízunk benne, hogy nem kerülünk se mi, sem a játékon résztvevők ilyen helyzetbe.

Sára: Ezt azért fontos elmondani, mert ha valaki felhasználná az 1×1 kereteit rongálásra, azzal mi abszolút nem értünk egyet, és nem akarunk mellé kiállni, és ezért felelősséget vállalni. Nyilván, ha valaki virágot ültet, és azért akarja valaki kérdőre vonni, akkor melléállunk, ez természetes.

Balázs [MUTATÓ]: Miután ezt megcsinálják az emberek, mi lesz ennek az utóélete? Ott marad, lemossa az eső, vagy gondozzák? Aki egyszer a sajátjának érezte, az továbbra is annak fogja érezni, vagy ez csak egy ilyen egyszeri figyelemfelkeltő akció?

Hanna: Maga az 1×1 az akciójellegű, tehát április 1-30-ig tart, és bár az egésznek az volt a célja, hogy inspiráljuk az embereket, hogy megmutassuk, hogy a városhoz hozzányúlhatnak. Szeretnénk, ha az emberek utána is magukénak éreznék az örökbefogadott területet. Nyilván nem fogjuk ezt ellenőrizni, de hogy ha már egyszer beindult bennük, hogy egy területet örökbe fogadnak, akkor lehet, hogy később is jobban odafigyelnek és fognak rá emlékezni, hogy igen, ez volt az enyém.

Sára: Nincs ilyen a versenykiírásunkban, hogy ha valamit kihelyeztél, azt szedd is vissza 30-a után, ha azt a környezete befogadta, akkor maradhat. Nem tudjuk, lesz-e ennek utóélete, de az mindenképp biztató, hogy tetszik ez az akció az embereknek, és elég hamar túlléptünk a saját ismerőseink körén.

Hanna: A kiírásunk viszonylag nagy teret hagy a saját fantáziának, az, hogy fogadj örökbe áprilisban 1×1 métert, ebbe tényleg bármi belefér, és mi még nem tudjuk, hogy mi van az emberek fejében.

Sára: Ez akár egy mini rendezvényszerű dolog is lehet, nem muszáj fizikailag nyomot hagyni.

Balázs [MUTATÓ]: Milyen helyszínekkel ér nevezni, mi az, ami közterületnek számít a ti értelmezésetek szerint?

Hanna: Úgy fogalmaztuk meg, hogy közös használatú terület, például a közös használatú udvarok is számítanak. Mi nem a tulajdon szerint értelmezzük a közterületet, hanem aszerint, hogy mi közösen használt terület.

(Rajz: Dányádi Sára, Gadó Johanna)

Balázs [MUTATÓ]: Azt mondtátok, hogy a célközönség nem csak szakmabelieket jelent, valamilyen egyéb behatárolás, korosztály szerint például kiknek szánjátok ezt az akciót?

Sára: Korosztály szerint az van meghatározva, hogy ifjúság, fiatalok, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy gimnazistától felfelé mindenki, aki fiatalosnak érzi magát. Felső korhatára ennek nincs, de nem gyerekeket szólít meg ez a dolog, hanem fiatal felnőtteket, akik aktívabban használják ezeket a tereket.

Balázs [MUTATÓ]: Ők rajtunk kívül honnan értesülhetnek, hogy van ez az akció?

Hanna: Van egy facebook-oldalunk, ahol a legtöbb információt megosztjuk. Sára a grafikusunk, és ő készített két képeslapot, amit osztogatunk a városban mindenfelé, ezekkel hívjuk fel magunkra a figyelmet, a megjelenésekről meg, hát sok oldal is megosztott minket, onnan lehet értesülni...

Sára: Van szórólapunk és matricánk, valamint várossal foglalkozó oldalaknak is elküldtük a felhívásunkat, próbálunk a nyomtatott sajtóba is bekerülni, de jellemzően a facebookon és az interneten lehet az 1x1-gyel találkozni.

Balázs [MUTATÓ]: Hol lehetnek ezek a lehetséges helyszínek, hogyan tudjuk ezeket beazonosítani?

Hanna: A facebook-oldalunkon kint van a versenykiírás, immár angolul is, úgyhogy szívesen várjuk a külföldi nevezőket is. Az akciónk tehát nemcsak Budapestre korlátozódik, hanem bármilyen városi közösségre, városi térbe, csak az a lényeg, hogy lakott területen kell lennie ennek a közösségi területnek.

Balázs [MUTATÓ]: Azt mondtátok, benne van a kiírásban, de azért megkérdezem: mivel kell nevezni, hogy kell ezt dokumentálni?

Hanna: Öt lépésben fogalmaztuk meg: 1. ki kell választani a területet; 2. ötletelni kell, hogy mit szeretnél csinálni; 3. utána lefotózod először, hogy milyen volt; 4. megcsinálod az ötletedet; 5. majd lefotózod újra. A legvégső lépés az, hogy egy regisztráló e-mailt küldesz az 1x1hely@gmail.com címre, az előtte-utána fotókkal, és egy rövid, maximum 500 karakteres leírással, ezt mi fel fogjuk tölteni az 1×1 facebook-oldalára, ahol lehet lájkolni, szavazni és megnézni, hogy ki mivel versenyez.

Sára: Ehhez az azonosítás végett egy nevet is kérünk, illetve hogy írják meg, hogy ez a terület hol található, tehát ha valaki kiválaszt egy általunk nem ismert trafót, akkor is meg tudjuk találni a városban. A regisztráció utolsó lehetősége április 30. éjfél, onnantól kezdve lezárjuk a regisztrációt és egyeztetünk a zsűrivel.

Balázs [MUTATÓ]: A zsűri kilétéről lehet már tudni valamit?

Sára: Olyan neveket igyekeztünk keresni, akiknek van hitelük, de mégsem számítanak szigorúan szakmabelieknek városépítészet szempontjából. Zubreczki Dávid, az urbanista.blog.hu szerkesztője, Kertész Mónika, a Közösségi Kertek egyik főszervezője, Földes András, az index.hu városi témákkal is gyakran foglalkozó újságírója, valamint Csalagovits Zóra, aki a TE IS Alapítványt képviseli: ők négyen fogják eldönteni a zsűriben, hogy kiket díjazzunk.

Balázs [MUTATÓ]: Mi lesz a fődíj, azt lehet már tudni?

Hanna: Szigorúan titkos! :) Annyi saját keretünk van, hogy egy nívós fődíjat tudunk finanszírozni, az összes díjat nem tudnánk, a többit felajánlásokból igyekszünk fedezni.

Balázs [MUTATÓ]: Ez jól hangzik, és biztosan a MUTATÓ blog olvasóit is motiválja majd! Sok sikert a további szervezéshez, köszönjük az interjút!

Sára, Hanna: Mi is köszönjük!