Mi történhet ma egy üres üzlethelyiséggel a belváros közepén? A kereskedő és a vevő közötti személyes kapcsolat a vásárlás lényegtelen eleme, vagy igenis van rá igény? Megéri száz forinttal többet költeni a paradicsomra, ha a valódi élet ízét kapjuk hozzá? A Lumen Zöldséges és Közösségi Szolgáltató egy kísérlet a Csányi utca és a Dob utca sarkán, ami idővel választ adhat az ilyen kérdésekre.
A közösségi zöldséges háromféle szándék szerencsés találkozása egy hetedik kerületi üzlethelyiségben: a Gottfried nővérek nagyszüleik üresen álló zöldséges boltjával és művészeti területen szerzett képzettséggel vágtak bele; a Lumen Alapítvány tagjai egy új kiállítási formátum tervével a fejükben indultak neki; és az Uliczki család, a zöldséges szakmában szerzett tapasztalattal és gasztronómiai érdeklődéssel igyekezett valami újba fogni. Az eredmény szintén három dimenziós: közösségi tér, amely nyitva áll a legváratlanabb kezdeményezések előtt, otthont ad egy kísérleti galériának, és termelői zöldséget is lehet kapni benne.
Kultúra szájon át
A Lumen név már ismerős lehet a Rákóczi út túloldaláról: a Palotanegyedben a Mikszáth téren működő Lumen Geléria és Kávézó a Lumen Alapítvány első olyan projektje, amely a kulturális funkciókat vendéglátó, illetve egyéb kereskedelmi tevékenységgel kívánja kombinálni, és nem utolsósorban anyagilag megalapozni. A főleg fotókiállításoknak otthont adó galéria után a Lumen Alapítvány szervezői egy olyan térre vágytak, ahol sikerül elszakadniuk a bemutatás hagyományos formáitól, így jött létre a Lumen Fiókok intézménye, amelynek a kávézó után a Lumen Zöldséges a második tagja. A fiókok fő elve, hogy kész művek helyett az alkotási folyamat kerül bennük bemutatásra: a legutóbbi kiállító, Gerhes Gábor Z, avagy egy ország című, az állambiztonsági múltat feltérképező fotósorozata kapcsán katalógusbemutató és tematikus séták adták a program gerincét.
Ezt a dinamikus koncepciót a bolt terének speciális kialakítása is támogatja: Katarina Šević és László Gergő a social design mintaszerű és szellemes példáját teremtették meg a zöldségesládákra illeszthető falapokkal, amelyek szabadon mozgatható ülő- és állóalkalmatosságok végtelen számú variációját kínálják, szabad kezet adva a bolt tetszőleges átrendezéséhez. Mindez a nyitott programstruktúrát is szolgálja, amelyben bárki pályázhat a helyiség használatára, csupán azt kell megmondania, milyen eseményt szeretne szervezni, valamint elfogadni a hely alapszabályát, és arányosan megtéríteni a rezsiköltséget.
A kulturális és a zöldséges funkció kölcsönhatása egyedülállóvá teszi a hely profilját: a programok nagyobb része valamilyen módon kapcsolódik a gasztronómiához, annak képzőművészettel közös határterületeit kutatja. Néhány példa: a Based on Pig csoport időről időre újabb alapanyagokat állít fókuszba, ezeket kóstolókkal és a falon megjelenített ábrákkal és diagramokkal járja körül, a képzőművészettel foglalkozó fiatalok által létrehozott Itt Étterem aranygaluska-készítés során az étel-készítő-fogyasztó és a mű-alkotó-befogadó viszony hasonlóságait vizsgálta, a Tilos Rádió pedig az üzletben tartotta Csonkamagyarország című műsorának speciális, „cukor vagy édesítőszer?” témájú adását.
Tányérra a világot
És mi a helyzet magukkal a zöldségekkel? Amint az egy ilyen haladó szellemű kezdeményezésnél várható, közvetlenül a termelőktől származnak; Magyarország minden tájáról, gondos válogatást követően kerülnek a polcra, ami garantálja, hogy a szupermarketek jellegtelen gumizöldségei helyett valódi ízeket kap a vásárló. Az egzotikusabb zöldségek és gyümölcsök, mint a mangó vagy az avokádó, természetesen külföldi importból származnak, ahogy a csomagolt áruk, mint a kókusztej vagy a csicseriborsó konzerv is.
Gondolhatnánk, hogy az árfekvés is az újításokra fogékony, tehetősebb rétegre lett szabva, de nem így van: a bolt egyik célkitűzése, hogy a helyi közönséget is megszólítsa, így az árak egy mindenki számára elérhető spektrumon mozognak, de az sem távozik csalódottan, aki a különlegességekért jön. Uliczki Zsuzsa, a zöldséges rész vezetője azt mondja, jó lenne, ha az ár-érték viszony felfogása elkezdene megváltozni a fejekben: lehet, hogy valami száz forinttal drágább, de ha tudjuk, honnan jön, és bízhatunk benne, hogy jó dolgot kapunk, máris jól jártunk. A Lumen zöldségesben csak olyasmit árulnak, amit ismernek és szeretnek, így jó szívvel tudják ajánlani, és alkalom adtán tanácsot is adni hozzá, ha a kedves vásárló nem tudja, mit kezdjen a friss spenótlevelekkel. A kíváncsiság, hogy mi kerül az asztalunkra, és mi mindent lehet belőle alkotni, ugyanabból fakad, mint a művészetre és kultúrára való nyitottság, vagyis a világ lenyűgöző részletei iránti fogékonyságból.
Vissza a jövőbe
A projektet a személyes történelem teszi egészen különlegessé, és az, hogy évtizedekre visszanyúló gyökerei vannak az időben: a Gottfried lányok nagyszüleinek 1956-tól kezdve ebben a helyiségben üzemelt zöldséges boltja, a leghagyományosabb módon, eladókkal, zöldségekkel és ismerős vevőkkel. A Lumen zöldséges ilyen módon kísérlet a hagyomány kortárs újraértelmezésére, valamint arra, hogy miként működhet egy ilyen békebeli intézmény a mai feltételek között. A kiskereskedelemről a fejünkben élő idealizált képek szerint régen a vásárlás nem pusztán az áruk hatékony beszerzéséről szólt, hanem a kommunikációról is, amely a mindennapi gyakorlat során az egyén közösséghez való tartozását erősítette. A nagyszülők elmondása alapján mindez nem csak romantikus túlzás: a zöldséges tényleg egy helyi közösségi intézmény volt, ahová sokszor nem is vásárolni, csak beszélgetni tértek be az ott lakók. A mostani csapat is ezt a célt tűzte ki, de a személytelen vásárláshoz szokott vevőket nem mindig egyszerű becsalogatni az üzletbe: az idősebb lakóknak elsőre a karakteres dizájn is ijesztő lehet, de ha egyszer mégis bejönnek, onnantól vissza is térnek. Az eddigi visszajelzések alapján nem reménytelen a dolog: a mai ember, bár egészen más fogyasztási szokásokkal rendelkezik, mint ötven évvel ezelőtt, láthatóan ugyanúgy szeret beszélgetni, mint az elődei, így a varázslat végső soron működik.
A Lumen Zöldséges és Közösségi Szolgáltató ezzel túllép eredetileg is szép küldetésén, hogy egy kicsivel több kultúrát és életminőséget csempésszen a városba: a hely múltjára reflektálva olyan teret teremt, amiben a dolgoknak története és jelentése van, így a látogatóknak könnyebb hozzá kapcsolódni. A Lumen és a hozzá hasonló helyek olyan dimenziókapuk, melyeken át a budapestiek visszatérhetnek a városukba, újra a sajátjukká téve azt.
