A közelgő felháborodottságot meglovagolva fordulatos történetben mutatnánk be, hogy mit jelent Banksy a Műcsarnoknak és viszont.

A dolog ott kezdődött, hogy a Műcsarnok éves kiállítási tervén felbuzdulva nyáron lértejöttt egy facebook event, amely a progresszív nemzetközi kortárs művészek bemutatására kialakított Mélycsarnok kiállítóterében megrendezendő Banksy – Exit Through the Gift Shop kiállítást hirdeti. A csatlakozók özönlenek, mára több mint 12 000 ember mondta biztosan, hogy elmegy, ami a Mélycsarnok területét ismerve lassan biztonsági problémákat is felvet. Később kiderült, hogy a meghirdetett program nem a Műcsarnok hivatalos közlésén alapult.

Az első csavar

A kiállításról a napokban közlemény került fel a múzeum honlapjára, ami felhívja a figyelmet arra, hogy a kiállítás Banksy 2009-es azonos című, Oscar-díjra jelölt filmjének bemutatására szolgál (ők azt írják, hogy ők teszik ezt elsőként magyar felirattal, de ezt történetesen nem igaz, korábban több budapesti artmozi is szervezett vetítéseket), valamint, hogy a filmvetítés mellett magyar streetart művészek műveit is bemutatják.

Erre persze beindult a hőbörgés a facebookon is, hogy Banksyt, a nagy művészt nem engedik be a múzeumba. Miközben láthatólag egyáltalán nem erről van szó, ugyanis egyedül a Leake Street metrómegállóban kialakított moziban volt Banksynek valóban kiállítása a filmjéhez kapcsolódóan, ami ugye mégiscsak egy metrómegálló, korábban pedig raktárakban állított ki (2003,2005), és Banksy valószínűleg egyáltalán nem szeretne bemenni a múzeumba…

A második csavar

Például, mert már volt ott egyszer. Megfordult többek közt a Louvre-ban, a londoni Natural History Museumben, a new yorki MOMA-ban is és mindenhol nyomot is hagyott. A 2005-ben kezdett hadjárat során álruhában ragasztotta fel hekkelt képeit a múzeumi képaláírásokkal együtt az üres falfelületekre. A vicc a múzeumokat sokáig egyáltalán nem zavarta, mert észre sem vették, az akcióról készített videofelvétel viszont tarolt a bulvár- és kultúrmédiában. Banksy egy csapásra világhírű lett, ráadásul sikerült titokban tartani valódi nevét és arcát.

III. Napóleon 1853-ban megelégelte a tétovázást: kinevezte Haussmann bárót a régóta tervezett párizsi városrendezés levezénylésére. Haussmann erős kézzel fogott hozzá a projekt irányításához, és a csatornázatlan nyomornegyedeket sugárutakkal átvágva, egységes szabályozás szerint világvárost faragott Párizsból. Az új városkép a városlakókat és az odalátogatókat lenyűgözte átláthatóságával: mindenütt rendezett kirakatok és fenséges díszburkolatok kápráztatták el a XIX. század utazóját. Az átalakításnak Európa-szerte csodájára jártak, és nem kevés város próbálta meg utánozni a párizsi modernizációt.

Budapest 1870-ben párizsi példára megalakította a Közmunkatanácsot, amelynek élére három évvel később gróf Podmaniczky Frigyes került, aki Haussmann nyomdokaiban járva szándékozta Budapestet modern nagyvárossá varázsolni. Az újonnan megalkotott szabályozási tervek sok helyütt utcaszélesítéseket is tartalmaztak, meghatározták, hogy az újonnan épülő házakat a korábbi építési vonalhoz képest mennyivel hátrébb kell felhúzni. A felülről jövő egységesítési törekvés nem mindenhol valósulhatott meg, így a csak félig elkészült átépítések sokszor rendezetlenebb utcaképet eredményeztek, mint amilyen a szabályozás előtti állapot volt. Több helyen nem épült újjá az összes ház, ezért egységes házsor helyett ki-be ugráló homlokzatsíkokat láthatunk például a Kazinczy vagy az Akácfa utcában ma is. (Meglepő módon hasonló szabályozási terv van érvényben jelenleg is a XVIII. kerületben a külső Üllői úton.) Másutt a síkbeli visszaléptetés éppen hogy segítette az egységesebb arculat kialakulását: a Rákóczi úti házak üzletportáljai a 1956. októberi harcok alatt súlyosan megrongálódtak, ezt a helyzetet kihasználva a helyreállításkor árkádosították az épületek magasföldszintjét a Nagydiófa utcától az Osváth utcáig. Ez a sokat vitatott, az üzleteket hátrahúzó megoldás a homlokzat síkján egységes arculatot eredményezett, egyúttal visszaadva ezzel az úttest szélesítésekor elvett területet a gyalogosoknak, valamint tágasabb előteret hagyva a földszinteken kialakított új, egységesen pompázó bolthelyiségeknek. 

A beruházások helyszínének és sikerének kapcsolata

A hazai plázákat telepítésük szerint két jól körülhatárolható csoportba sorolhatjuk: egyes városokban a központban, foghíjak vagy korábbi ipari objektumok helyén létesültek, másutt pedig zöldmezős beruházásként a város szélén, sokszor nagy lakótelepek szomszédságában valósultak meg ilyen bevásárlóközpontok.

Az elmúlt tizenöt évre visszatekintve úgy tűnik, hogy komoly, sok esetben az építéskor prognosztizáltnál lényegesen nagyobb összefüggés van a plázák telepítésének helye és a város gazdasági – kereskedelmi szerkezetében betöltött szerepe, illetve a beruházás közép- és hosszútávú sikere között. Ennek illusztrálására bemutatjuk a Magyarországon épült plázák üzletkínálatát, illetve az egyes komplexumok városon belüli elhelyezkedését, hogy szemléltethessük e két dolog közötti szoros kapcsolatot.

Pláza, plázázás, plázacica, plázanemzedék – a köznyelvben az elmúlt másfél évtizedben meghonosodott szavak ezek. Pozitív és negatív tartalmak egyaránt kapcsolódnak hozzájuk, és akárhogy is nézzük, az eltelt 15 évben mindennapjaink részévé vált a plázákban való időtöltés. Tizenöt év nem sok egy jól működő kereskedelmi komplexum életében, ugyanakkor elegendő idő arra, hogy érdemi tanulságokkal szolgáljon a városaink életére gyakorolt hatásairól,  és viszont: hogyan hatott a bevásárlóközpontok városon belüli telepítése, szerepe, az esetleges versenytársak megjelenése azok forgalmára, célközönségének alakulására?

Mit is értünk pláza alatt valójában?

A pláza mint üzletháztípus nem egy pontosan körülhatárolható fogalom, bár az, hogy melyik bevásárlóközpont is sorolható ebbe a kategóriába, hazai viszonylatban elég egyértelműen eldönthető. A pláza olyan zárt közösségi terű üzletközpont, amely a vásárlási funkciókon kívül szolgáltatásokat (például étkezés, szépítkezés, bank, posta, pénzváltás, biztosítás), szórakozási, kikapcsolódási lehetőségeket (például mozi, játszóház, sportolás) is kínál. Olyan bevásárlóközpont, ahol az üzletláncok, márkaboltok, szolgáltatók egyenrangú bérlőként jelennek meg (ellentétben az üzletsorral is rendelkező hipermarketekkel, itt jellemzően nincs egy domináns szereplő). A helyiségek bérlőinek az üzletház a bérleti díj fejében bizonyos többletszolgáltatásokat is biztosít (információ, vizesblokk-használat, parkoló, őrző-védő szolgálat), amelyeket egy utcáról nyíló bolt önerőből nem tudna nyújtani. Az üzleteknek általában megéri ilyen komplexumokba költözni: a kirakatok előtt elhaladó forgalom (jó esetben) garantált, az egyes üzlet- és szolgáltatóegységek látogatottsága pedig nemhogy összeadódik, hanem ezek egymás forgalmát is generálják. 

(1) fotó: liberoinformato.it	(2) fotó: hg.hu

Kedves Olvasó,

Üdvözlünk a MUTATÓ blogon, a Magyar Urbanisztikai Társaság legújabb felületén. A ma induló blogon olyan urbanisztikával kapcsolatos bejegyzéseket fogunk közölni, amelyek egyszerre érdekesek a szakmában jártas és laikus érdeklődőknek is. Urbanisztika közérthetően, mégis megbízható szakmai tartalommal, a MUT öt évtizedes hagyományaival a hátunk mögött. A MUTATÓ bebizonyítja, hogy a szakmaiság és az olvasás izgalma nem egymást kizáró fogalmak, az urbanisztika pedig nemcsak a szakértőié, hanem mindenkié, aki több irányból vagy nagyobb látószögben szeretné értelmezni a várost, amelyben él. Az a kíváncsiság és mutatni-akarás, ami a MUTATÓ szerkesztőcsapatát jellemzi, olyan sajátos tartalmakat tud létrehozni, ami a mai magyar blogszférában különlegesnek számít.
A blog minden hónapban újabb- és újabb témát jár körbe. Ezeket hol aktualitásokhoz, hol állandó jelenségekhez kapcsolva vezetjük fel és bontjuk ki, állandó címkék alatt. A Nagymutató a havi témához, urbanisztikai érdekességhez közvetlenül köthető, nagyobb lélegzetvételű bejegyzéseket hoz le, míg a Kimutató ugyanezen téma külföldi vonatkozásait mutatja be. A Bemutatóban interjúkat, portrékat közlünk, míg az Iránymutatóban programajánlókat talál az aktív városolvasó. Képmutató rovatunk pedig vizuális kísérleteket, fotóposztokat, kreatív projekteket sorakoztat fel.
Oldalunkon a MUT-ban és partnereinél zajló programok, események beszámolóit éppúgy meg fogod  találni, mint kisebb kutatásnak minősülő, tudományos igényességgel szerkesztett írásainkat.

Engedd, hogy mostantól mi mutassunk meg neked mindent, ami urbanisztika!

A MUTATÓ csapata

Főszerkesztő:
Szabó Gyöngyvér

Szerkesztők:
Balázs Anna
Csobod Luca
Fleischer Sára
Gurdon Balázs
Koniorczyk Borbála
Ongjerth Dániel

Szakmai felelős:
Ongjerth Richárd