III. Napóleon 1853-ban megelégelte a tétovázást: kinevezte Haussmann bárót a régóta tervezett párizsi városrendezés levezénylésére. Haussmann erős kézzel fogott hozzá a projekt irányításához, és a csatornázatlan nyomornegyedeket sugárutakkal átvágva, egységes szabályozás szerint világvárost faragott Párizsból. Az új városkép a városlakókat és az odalátogatókat lenyűgözte átláthatóságával: mindenütt rendezett kirakatok és fenséges díszburkolatok kápráztatták el a XIX. század utazóját. Az átalakításnak Európa-szerte csodájára jártak, és nem kevés város próbálta meg utánozni a párizsi modernizációt.

Budapest 1870-ben párizsi példára megalakította a Közmunkatanácsot, amelynek élére három évvel később gróf Podmaniczky Frigyes került, aki Haussmann nyomdokaiban járva szándékozta Budapestet modern nagyvárossá varázsolni. Az újonnan megalkotott szabályozási tervek sok helyütt utcaszélesítéseket is tartalmaztak, meghatározták, hogy az újonnan épülő házakat a korábbi építési vonalhoz képest mennyivel hátrébb kell felhúzni. A felülről jövő egységesítési törekvés nem mindenhol valósulhatott meg, így a csak félig elkészült átépítések sokszor rendezetlenebb utcaképet eredményeztek, mint amilyen a szabályozás előtti állapot volt. Több helyen nem épült újjá az összes ház, ezért egységes házsor helyett ki-be ugráló homlokzatsíkokat láthatunk például a Kazinczy vagy az Akácfa utcában ma is. (Meglepő módon hasonló szabályozási terv van érvényben jelenleg is a XVIII. kerületben a külső Üllői úton.) Másutt a síkbeli visszaléptetés éppen hogy segítette az egységesebb arculat kialakulását: a Rákóczi úti házak üzletportáljai a 1956. októberi harcok alatt súlyosan megrongálódtak, ezt a helyzetet kihasználva a helyreállításkor árkádosították az épületek magasföldszintjét a Nagydiófa utcától az Osváth utcáig. Ez a sokat vitatott, az üzleteket hátrahúzó megoldás a homlokzat síkján egységes arculatot eredményezett, egyúttal visszaadva ezzel az úttest szélesítésekor elvett területet a gyalogosoknak, valamint tágasabb előteret hagyva a földszinteken kialakított új, egységesen pompázó bolthelyiségeknek. 

A hetvenes években elitnek számító üzletutcák, a Kossuth Lajos utca, a Rákóczi út és a körutak a 2000-es évekre olcsó utánzatboltok gyűjtőhelyévé silányultak, hiszen az elegáns butikok, világmárkák mind inkább a trendibbnek számító plázák emeletein béreltek bolthelyiséget. Az arculatváltás nemcsak a termékkínálatot, hanem az utcakép egységét illetően is végbement, még a korábbinál is rendezetlenebbül tarkították feliratok és cégérek a homlokzatokat. Erre a változásra reagálva mutatta be 2009-ben Fodor Gergő és Csordás Zoltán a Magyar Tervezőgrafikusok és Tipográfusok Társaságának pályázatára készített tervét (1), amely a Kossuth Lajos utcai bolthelyiségek arculatának egységesítésére tett javaslatot.

(1) forrás: hg.hu

Munkájuk inkább látvány-, és akcióterv, mint pontosan kivitelezhető vízió, de véleményük szerint „valamit tenni kell”.  Rajzaikon ugyanis nemcsak hogy letisztították a jelenlegi hirdetésekkel zsúfolt homlokzatokat, hanem a kirakatokat is egységesítették. A tervezők a cégéreket homogén dizájnnal, egyszínű tipográfiával alkották meg a földszinti bolthelységek „frízein”. A terv hátránya, hogy megfosztja a belső udvarok kereskedőit az utcafronti hirdetés lehetőségétől, amit a jelenleg hatályos kerületi szabályozás számukra egyébként lehetővé tesz, és ez mindenképpen nagy hiányosság. Az elképzelés nagy vihart kavart, sokan egyértelműen megvalósítandónak látják Csordásék tervét, és úgy vélik, ez az út vezethet a régi bevásárlóutcák felvirágoztatásához. Mások kivitelezhetetlennek és erőszakosnak látják az egységesítő beavatkozást, és kétségbe vonják az átalakítások megvalósíthatóságát, hiszen nem biztos, hogy a boltok meg tudnák fizetni önerőből a földszintek  teljes megújításának költségét.

Ha a bolthelységek kialakításánál kiemelt szándék az egységesítés, és elegendő pénz áll rendelkezésre, akkor egészen flottul is alakulhatnak a dolgok, mint ahogyan az újabban csak Fashion Streetként emlegetett Deák Ferenc utca esetében is történt. Az utca összes - köztük nem egy műemléki védettséget élvező - házát egytől egyig felvásárolta Csipak Péter, az V. kerület támogatását élvező befektető, aki saját cégére bízta a felújítást. Az utca ugyanolyan díszburkolatot kapott, mint a Champs-Elyssées, az egységes és exkluzív bolthelységek sora, a közös honlap, az egységes ünnepi kivilágítás és a közös őrszolgálat voltaképpen egy nyitott közösségi terű bevásárlóközponttá alakította az újjávarázsolt Deák Ferencutcát. Maga a Fashion Street is márkaként határozza meg magát, ami egységes közszolgálati és kereskedelmi funckókat lát el. Ez a gondolkodás kulcs abban, hogy Csipak sikeresen megvalósította az egységesített vásárló utcát, piaci alapon. 

A homlokzatok egységesítésre törekvő városvezetőknek sincs nagyon más lehetőségük, mint átfogó projektek indítása, ugyanis szabályozási tervekbe iktatott elképzeléseik könnyen az Akácfa utcai szélesítési kísérlet sorsára juthatnak. A házak és boltok érdekei illetve anyagi helyzetük ugyanis jelentősen eltérhetnek egymástól, kompromisszumok nélkül pedig csak lassan, több ütemben kerülhet csak sor a megvalósításra. Ahogy Haussmann uniformizáló beavatkozásait a mai szociális társadalmi szemléleten keresztül nézve dzsentrifikciónak láthatjuk, az erőszakos homlokzat homogenizálási törekvések a szegényebbeket kiszolgáló kereskedelmi egységek elűzésének vádját vonhatják magukra.

A városi szintű brandalkotás egyre határozottabb követelményeket támaszt a boltok arculatával szemben. A cégéreket, reklámokat sok kerületben az elhelyezés előtt engedélyeztetni kell a kerületi hatóságnál, amelyek jóváhagyják a homlokzat arculatát, színtervét. A kerületi szabályozási tervek egyenként rendelkeznek a földszinti homlokzat eltakarhatóságának arányáról, a díszkivilágítás mértékéről. Például Erzsébetváros külön szabályozza, hogy főútvonalak mentén csak betűkből álló cégért lehet alkalmazni, Újpest rendelkezik arról, hogy a belső udvarok, telephelyek ne tehessenek cégenként egyéni feliratot állandó jelleggel a homlokzatokra. A második kerület külön cikkelyben részletezi a világörökséghez tartozó épületekre vonatkozó szigorúbb szabályokat.

Ughy Attila városképvédelmi és városfejlesztési tanácsnok javaslata az önkormányzatokhoz visszakerült üres bolthelyiségek arculatáról rendelkezik. A helyzet kezelésére külföldi példákból merítve a helységbérleti rendszer megváltoztatását, illetve új városmarketing-módszerek alkalmazását javasolja. Egy közös, egységes „cégér” hívná fel a figyelmet ezen üzletek különleges státuszára, ezenkívül a főváros kötelezettséget vállalna e bolthelységek tisztántartására, állagmegóvásukra, ezáltal elkerülhető lenne leamortizálódásuk és a városképet rontó hatásuk.

Kérdés, hogy az egységes utcakép mennyire vonzó vagy inkább egy erős központosított irányítású városról árulkodik-e. Persze ez sem kell, hogy negatívum legyen, minden estre elgondolkodtató, hogy a régi Pest romantikáját nem fejezi-e ki jobban a kaotikus címeráradat.(2)

(2) forrás: heti5képregény