– interjú Sámson László hulladékkezelési igazgatóval, a Fővárosi Hulladékhasznosító Mű vezetőjével.

A rákospalotai hulladékégető üzem Magyarország egyetlen kommunális hulladéktüzelésű erőműve; több mint harminc éve üzemel. Sámson László igazgatóval beszélgettünk a hulladékhasznosító múltjáról, jövőjéről és jelenlegi működéséről. Megtudtuk, milyen a társadalomban betöltött szerepe, és miért is ez az egy létezik hazánkban, pedig Európa többi országában már régen felismerték előnyeit.

A Fővárosi Hulladékhasznosító Mű esti fényekben (fotó: http://www.fkf.hu/portal/page/portal/fkf/HUHA)

Ruttner Dia (mutató blog): Milyen viták előzték meg, illetve kísérték a Hulladékhasznosító létesítését, működését?

Sámson László: 1975-ben döntöttek arról, hogy felépítsék az üzemet. Abban az időben nem voltak viták. Ha elhatározta az ország vezetése, hogy szükség van egy hulladékártalmatlanítóra, akkor azt megépítették. Akkor még a Mű helyén kukoricaföld volt, nagyon messze voltak a lakóépületek. Megépült az üzem, majd 1991-ben jött egy környezetvédelmi rendelet, amely a füstgáz kibocsátásával kapcsolatos előírásokat tartalmazta. Azonban ezeket a szigorításokat, határértékeket nem tudták az akkori technológia mellett betartani. Az ezt követő években vált a Hulladékhasznosító a zöld szervezetek és a lakosság „támadási” célpontjává.

RD: Mostanában vannak konfliktusok? 

SL: Nincsenek, de nem is adunk rá okot. Van egy panaszkönyvünk, ha panasz érkezik, azt természetesen kivizsgáljuk. A legutolsó ilyen bejelentés négy-öt éve érkezett, amikor egy innen több mint húsz kilométerre élő lakos dioxinszagot érzett. Ez lehetetlen volt, ugyanis az színtelen és szagtalan. A biztonság kedvéért a meteorológiai állomásunkról lekértük az adatokat, megnéztük a széljárást, lehívtuk a trendeket, volt-e üzemzavari problémánk. Nem volt.

RD: A korszerű füstgáztisztító rendszer üzembe helyezése óta a Hulladékhasznosító hatáskörzetében élőket nem érheti káros élettani hatás. Hogyan monitorozzák ezt?  

SL: Az egységes környezethasználati engedélyünkben előírás 2004 óta, hogy üzemeltetnünk kell egy levegőtisztasági monitoring állomást, amely ugyanolyan, amilyet régebben az ÁNTSZ üzemeltetett. A 120 méter magas kéménynek körülbelül 3-5 kilométeres gyűrűjében terül el a hatáskörzete. Több éven keresztül figyeltük az uralkodó széljárást, a monitoring állomást először a Rákospalotai Köztemetőbe telepítettük, majd áthelyeztük Káposztásmegyerre. A mi tulajdonunkban van, mi vagyunk az üzemeltetők, azonban a kalibrációt és a méréseket a Környezetvédelmi Felügyelőség végzi. Az adatokat ők töltik fel az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat honlapjára. Nagyon érdekes, ugyanis a mért értékekben nincs változás akkor sem, ha üzemelünk, és akkor sem, ha nem.  Mérhetően nem mi befolyásoljuk a levegő szennyezettségét, hanem elsősorban az időjárás és a gépjárműforgalom.

RD: A lakosság számára olykor igen kevés zavaró hatás is elég a felszólaláshoz. Mi a helyzet a hulladékszállító autókkal? Mennyire zajosak?

SL: Télen vannak napok, amikor 350-400 autó jön be a Műbe. Ez nem kevés, főleg, ha a hulladék mennyiségére is gondolunk. A hulladékszállító járműveken kívül az égéstermékként keletkező salakot is teherautók szállítják el. Ez elég nagy zaj- és porterhelést jelentett a régi útvonalon, a Szántóföld úton, azonban 2000-ben megépült a Felsőkert utcai elkerülő szakasz. Azóta lakosságtól szinte teljesen elszeparálódott a telephely munkája, legtöbben valószínűleg nem is tudják, mekkora az üzem feldolgozó kapacitása.

RD: A Mű évente körülbelül 400 ezer tonna hulladékot éget. Ez rengeteg, de mik is a hulladékégetés legnagyobb előnyei, illetve hátrányai?

SL: Legfőképp az, - és amiért több száz éve Angliában kitalálták -, hogy az égetés során jelentős térfogat-csökkenést érünk el. Azaz sokkal kevesebb lesz a salak, mint a hulladék volt. Ez az anyag már egy steril hulladék, nem fertőző: minden baktérium, vírus elpusztul benne égetés során, nem mennek bele rágcsálók.

RD: Feltételezem, a fogyasztói szokásaink átalakulásával a hulladék összetétele is változott az idők során. Ez új kihívások elé állította a Fővárosi Hulladékhasznosító Művet?

SL: Igen, sok olyan anyag, műanyag került a kommunális hulladékba, amely égetése során mérgező gázok keletkeznek. Ezeket a füstgázokat teljesen biztonságosan le is választjuk, nem kerül ki a légkörbe. A zöld szervezetek szerint viszont az is probléma, hogy a leválasztott anyagot por formájában raktározzuk valahol. Az el nem égetett hulladékban is benne vannak ezek a toxikus anyagok, kérdés, ki fognak-e oldódni száz év múlva. Azonban a leválasztott, porrá sűrített anyagokat mi veszélyes hulladéklerakóba szállítjuk, és ott deponáljuk.

RD: Milyen energetikailag hasznosítható anyagok keletkeznek az égetés során?

SL:  Villamosenergiát és távhőt termelünk. Ha jó hatékonysággal tudjuk elégetni a hulladékot, akkor földgázt, kőolajat, szenet spórolunk azáltal, hogy az általunk megtermelt villamosenergia bekerül a hálózatba, a termelt hővel lakótelepeket fűtünk. Hátrány lehet, - és a zöld szervezetek is ezzel támadnak minket -, hogy tönkretesszük a nyersanyagot. Szerintük továbbra is anyagában kellene hasznosítani a hulladékot, ahelyett, hogy eltüzeljük. Ebben lehetne igazság egy olyan országban, ahol az energia nem hatvan százalékban fosszilis eredetű tüzelőanyagokkal működő erőművekben termelődik. Ha egy kerti széket elkészítek műanyagból, a műanyagot pedig kőolajból, azonban a szék széttörik, akkor nem készítek belőle újabb műanyagszéket, mert már nem lesz olyan strapabíró, akkor sem, ha különböző adalékokat adok is hozzá. Hanem elégetem, energiát termelek belőle, ezzel ugyanazt a végeredményt kapom, csak más a folyamat. Nem közvetlenül kőolajat égetek el, hanem használtam anyagában, és utána égettem el.

RD: Mekkora szerepet vállal a magyarországi energiatermelésben a létesítmény?

SL: Ez egy kis erőmű, teljes teljesítménye 27 MW villamosenergia, Pakson egy blokk 500 MW teljesítményű. Budapest távhőjének 4 százalékát nyújtja ez az üzem. Európa nyugati részén a városok hőellátásának sokkal nagyobb részét adja a hulladékégetés. Párizsban 50, Malmöben 60, Bécsben 25 százalékát. Nálunk a rendszer kialakítása nem olyan, hogy igazán nagy mennyiséget átadhassunk a távfűtő műveknek, illetve a távfűtő rendszerek sem olyanok, amelyek fűtési idényen kívül komoly mennyiséget be tudnának fogadni.

RD: Mi történik a fűtési szezonon kívül termelt hővel?

SL: A téli és nyári hőigény között több mint ötszörös az eltérés, mivel nyáron a lakótelepeken csak a használati meleg vízre van igény. Ilyenkor a villamosenergia termelésre optimalizáljuk a rendszert, abból próbálunk többet termelni. A turbinával tudunk csak villamosenergiát termelni is. Egyébként pedig a hő a káposztásmegyeri lakótelep fűtésére szolgál és így hasznosul, az Újpesti Hőerőművel történő kooperációban.  

A jelenlegi turbina
(fotó:http://www.fkf.hu/portal/page/portal/fkf/HUHA/Panorama/turbina.jpg)

RD: A Fővárosi Önkormányzat, mint tulajdonos, mennyire szól bele a működésbe?

SL: A Fővárosi Önkormányzat a százszázalékos tulajdonos, de az felügyeleti jogot a BVK Holding Budapesti Városüzemeltetési Központ Zrt.-re ruházta át. A tulajdonosok természetesen megadják az irányt, mi tervezhetünk, de a tervekre rá kell bólintaniuk. A főváros érdekében kell mindennek történnie. A döntéseinket felülbírálják, és megadják az irányelveket.

RD: Várható a jövőben nagyobb fejlesztés?

SL: A Főtávval együttműködve, igen. Van egy projekt, amelynek lényege a hőkörzet bővítés. Két hőkörzetet kötnének össze, így fűthetnénk még egy lakótelepet. Ez a program jövőre kezdődik, és 2015-től működni is fog. Jelenleg 560 000 GJ hőt adunk el, amivel 15 ezer lakás fűtését fedezzük. Ezt fel tudjuk tornázni 800 000 GJ-ra, de tervezünk egy turbinacserét is, amellyel 1 millió GJ feletti, vagyis 1000-1100 TJ-nyi hőmennyiséget értékesíthetnénk. Sőt, ha lejár a Főtáv nagy erőművekkel kötött hosszútávú megállapodása, akkor a mostanihoz képest háromszoros hőmennyiséget, 1500 TJ-t tudnánk eladni. A jelenlegi, budapesti 4 százalékos távhő-szerepünk 12 százalékra nőne.

RD: A XV. kerületi lakosságnak milyen haszna van a távhőn és a villamosenergián kívül a közeli Hulladékhasznosítóból? Olcsóbban kapják az energiát?

SL: A távhőt minden budapesti lakos számára egységes áron értékesítik a szolgáltatók, így a kerületi lakosok ilyen jellegű kedvezményben nem részesülnek. A helyben termelt energia közvetve minden lakos számára előnnyel jár, hiszen a távfűtő művek tőlünk lényegesen olcsóbban vásárolják az energiát, és ezt építik bele az árba. A környékbelieknek a hulladékdíj sem olcsóbb, viszont a kerület köztéri hulladékát lényegesen olcsóbban fogadjuk be. Tehát a kerület is jól jár, a lakosok is jól járnak, mert tisztább a környezetük.

RD: Lesz még Magyarországon ilyen hulladékégető?

SL: Valószínűleg Magyarországon jó darabig nem lesz ilyen üzem, mert társadalmilag nem elfogadott. Voltam egy vitán az egyik budapesti egyetemen. A hallgatóságtól megkérdezték, ki örülne, ha a szomszédságában épülne egy hulladékégető. Sokan nem jelentkeztek. A vita végén megnézték változott-e az arány. De miért változott volna?! Feltehettük volna azt a kérdést is, ki örülne, ha egy vasöntöde épülne a szomszédjába. Ugyanannyi kéz lett volna fenn. Az emberek a lakókörnyezetükben nem szeretnek ilyen dolgokat. Érdemes elmenni Bécsbe. Ott három hulladékégető mű üzemel, amelyek közül az egyik olyan, mintha nálunk a XIII. kerületben üzemelne, a város közepén. Ez a legszebb, Hundertwasser díszítette, olyan, mint egy elvarázsolt kastély. A másik fenn van a hegyekben, a városi kórház mellett, mintha nálunk a János Kórház mellett lenne. A harmadik az ott is kinn van az ipari negyedben. Bécsben az emberek elfogadják, hogy ez így van, és így működik. Nálunk ez nagyon nehéz lenne, mindig az a kérdés, hogy „miért itt és miért nem ott?”. Európában körülbelül 430 hulladékégető van, ebből látszik, mennyivel elfogadottabb. A legtöbb Franciaországban van, de a legnagyobb hulladékmennyiséget Németországban égetik. A Ruhr-vidéken majdnem minden városnak van saját égetője. 

Hundertwasser hulladékégetője (fotó: Wien/Ernst Schauer)

RD: Van lehetőség az üzem meglátogatására is, tehát nyitnak a lakosság felé. Alkalmi rendezvényeket, eseményeket is szerveznek?

SL: Évente körülbelül háromezer látogató jár a Műben. Rendszeresen tartunk nyíltnapokat, ahol igyekszünk eloszlatni a tévhiteket, ilyenkor háromszáz-négyszáz érdeklődő előtt tartunk előadást. Üzemlátogatáson általában diákcsoportok vesznek részt, és a visszajelzések alapján jó és hasznos program. Legközelebb szeptember 28-án lesz az Fővárosi Közterületfenntartónak nyíltnapja az üzemben, majd október 5-én a KUKAkúlTÚRA program keretében is, amelyet az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség szervez.

A termelődő háztartási hulladék ártalmatlanításának és hasznosításának üzemei még nem tartoznak a társadalmilag elfogadott települési infrastruktúrák közé. Holott mi sem egyértelműbb, hogy a Budapesten termelt hulladékot helyben kell kezelni és az égetése során keletkezett gőzt és hőt a távhő- és a villamosenergiaellátásba visszaforgatni. Ezek a megoldások ma már teljesen biztonságosan, a környezet terhelése nélkül működnek, számos nyugat- és észak-európai városban eleve integrálják az újonnan beépített területek műszaki infrastruktúrájába. A Magyar Urbanisztikai Tudásközpont NKft. 2013 tavasza óta vesz részt az Intelligent Energy Europe alapból finanszírozott SPECIAL (Spatial Planning and Energy for Communities in all Landscapes) projektben, amelynek célja ezen új települési infrastruktúrák tervezési hátterének és adaptálási lehetőségeinek kutatása európai szinten és oktatása Magyarországon. A projekt vezető partnere a londoni Town and Country Planning Association (TCPA), és a MUT Nkft-n kívül hat másoóik európai ország vesz részt benne. A SPECIAL projektről bővebben itt olvashat, illetve a Magyar Urbanisztikai Tudásközpontban Ongjerth Richárd nyújt tájékoztatást.