Miért volt annyi ügynöklakás Újlipótvárosban? Hogyan tud egy, a szocializmust kiszolgáló festmény rendszerellenes lenni? Vajon milyen budapestiként Budapesten turistának lenni? Ezekre a kérdésekre találtunk választ a BUPAP “Nyilván tartanak” ügynökséta - sorozatának újlipótvárosi állomásán.
earth-photography.com
A fázós, nyirkos idő ellenére kisebb osztálykirándulásnyi csapat gyűlt össze a BUPAP Újlipótváros ügynökmúltját bemutató városi sétáján, egyetemistától a nyugdíjasig minden korosztály képviselőjével találkozhattunk. Úgy tűnik, a közelmúlt pontosabb megismerése több generáción átívelő igény. Aki átélte ezt a nehezen kibogozható korszakot, szeretne többet megtudni arról, hogy mi is zajlott gyermekkora kulisszái mögött, akinek pedig alig, vagy egyáltalán nincsenek személyes emlékei, szeretne több információt arról az időszakról, ami meghatározta nagyszülei, szülei és közvetve az ő életét is. Újlipótváros épületei pedig szívesen mesélnek, ha a megfelelő túravezető, esetünkben Merker Dávid szociológus szólítja meg őket.
Sétánk első állomása a Margit-híd pesti hídfőjénél álló, először az ÁVH-nak, később az MSZMP-nek helyet adó Fehér Ház. Az előcsarnokban található “két panellakásnyi” méretű festmény Bernáth Aurél fricskája a rendszernek. A művész Ambrogio Lorenzetti "A Jó kormányzás allegóriája" című reneszánsz festményét alapul véve festette meg a “Munkásállam”-ot, egy első látásra comme il faut kommunista alkotást. A felületes szemlélő (esetünkben az ÁVH, illetve MSZMP apparátus) csupán serény dolgozókat, és világmegváltó politikai gyűlést lát, ám ha közelebbről szemügyre vesszük, kiderül, hogy a szónoknak nincs szája, a paraszt pedig egy arra kevéssé alkalmas vietnámi papucsban indul szántani. Mindez 2004-ig nem tűnt fel senkinek, mikor is pontosan összetett rendszerkritikája mentette meg a képet attól, hogy a Szoborparkban kössön ki.
Bernáth Aurél: Munkásállam (részlet). A politikai gyűlésen sakkozó Kádár. nol.hu
Később megtudjuk, hogy a szocializmus alatt Újlipótvárosban létesítették a legtöbb ügynöklakást, ami nagyrészt a városrész arculatát meghatározó Bauhaus stílus egyik jellegzetességének köszönhető. Egy Bauhaus házra jellemző, hogy csak egy-két lakás van az emeleteken, így kevés kiváncsi szomszéd volt, akinek feltűnhettek az ügynöklakás rendszertelenül érkező “lakói”. A viharos történetű városrész felveti a kérdést, hogy hogyan emlékezhetünk meg nyilvánosan egy konfliktusokkal terhes periódusról. Dávid hol frissen levert emléktáblák, hol fordulatos történetű, de jelöletlen épületek mellett állít meg bennünket.
Itt van például Gerő Ernő és a Margit híd esete. A kommunista közlekedésügyi miniszter a második világháborúban komolyan megsérült híd felújítását az úgynevezett “hídcsata” keretében személyesen felügyelte. Ennek megfelelően a pesti hídfőnél elhelyezett emléktábla tetején díszelgett a neve, egészen a 2010-es felújítást követő eltávolításáig. Egy emléktábla pozitív üzenetet hordoz: emlékezünk, mert érdemes emlékezni. Ugyanakkor a negatív szereplők is részei a történelmünknek és tudnunk kell róluk ahhoz, hogy megérthessük a jelent. Mi lenne, ha nem emléktáblának hívnánk, hanem információs panelnek, amelyre már van példa Budapest más pontján?
A BUPAP Nyilván tartanak ügynökséta - sorozata nagyon is valós igényt elégít ki (annyira valósat, hogy az Andrássy utat bemutató programra decemberben már nem is találtam helyet). Kevés olyan kezdeményezéssel találkozunk, amely a szocializmus hatását a városképre igényesen, objektíven és közérthetően dolgozza fel. Az ügynökséta - sorozat sikere zseniális példa arra, hogy egy konfliktusokkal terhes korszakról lehet és kell is beszélni!
Folytatás az Andrássy úton!
