MUTATÓ

minden, ami urbanisztika

Ki a ligetbe! Alternatív ingatlanhasznosítás Külső-Erzsébetvárosban

2013. június 04. 11:53 - balázs_anna

A Kossuth Lajos utca és Belső-Erzsébetváros lakatlan ingatlanjairól már sokfelé szó esett. Mi a helyzet a körút másik oldalán? A Lakatlan Fesztivál második napján a workshop résztvevői Külső-Erzsébetváros fákkal övezett utcáin jártak a KÉK alternatív ingatlanhasználatokat bemutató sétáján. A látottak még egy budapesti őslakos számára is újdonságokkal szolgálhatnak, íme a beszámoló!

IMG_0697.JPG

fotó: Balázs Anna

A séta a Damjanich utca sarkáról indul, a Fiatal Képzőművészek Stúdiója galériájából. Polyák Levente elmondja, maga a galéria is érdekes példája, hogyan válik egy utcai üzlethelyiség a kortárs kultúra közvetítőjévé, és hol húzódnak az ilyenfajta tevékenység határai. A Stúdió Galéria hat éve működik jelenlegi helyén, és ez idő alatt egyre több kísérlet történt arra, hogy munkájukba bevonják a helyi lakosságot is, és ne a kortárs művészet elefántcsonttornyaként működjenek a hetedik kerület közepén. A kiállítások és projektek időnként kilépnek a galéria falai közül, és elfoglalják az utcát, illetve a lakóház belső udvarát. Az egyik legszellemesebb kísérlet az FKSE 1x1 tábla nevű projektje a Lövölde téren, amely egy óriásplakátnyi felületen biztosít lehetőséget a műalkotások köztérben való megjelenítésére. Az óriásplakát-művel jellemzően társadalmi problémákra reagálnak, némelyikük kifejezetten helyi kérdéseket feszeget, mint a hetedik kerületi ingatlanpanamák, illetve a kortárs művészet és a politika aktualitásairól szólnak, mint a legújabb, Fekete Györgyöt ábrázoló plakát.

IMG_0692.JPG

Az FKSE Galériája a Damjanich-Rottenbiller sarkon, fotó: Balázs Anna

A következő állomás a Virágbolt, Bogyó Virág média design szakos MOME hallgató diplomamunkája. A Virág-Ajándék feliratú klasszikus utcai trafik és közvetlen környezete galéria, alkotóház és közösségi tér: egy kísérlet, amely bemutatja, hogyan lehet hasznosítani az ilyen köztes és funkciójukat vesztett tereket a piaci alapú felhasználástól eltérően. Az eddigi tanulságok változóak: Virág azt mondja, a helyi hatóságok, és a civilek egy része is kifejezetten ellenségesen viszonyul a helyhez, és nem örülnek túlságosan a közösségi aktivitás nyomán kialakuló „káosznak”. Ennek ellenére a Virágboltnak mégis sikerült megszólítania a helyiek egy részét: az arra elhaladók közül néhányan odaintegetnek, a helyi pletykákból pedig bábelőadást tartottak a bódéban. A jogi helyzetet firtatva megtudjuk, az ingatlan magántulajdonban van, a tulajdonos pedig további díjakat fizet az önkormányzatnak a köztér használatáért, és szívesen továbbadna a bódén, de arra manapság nem nagyon van kereslet. Arra a kérdésre, hogy milyen funkció lenne gazdaságilag is megtérülő a helyen, Virág azt feleli: semmiképpen sem virágbolt. A kézenfekvő nemzeti dohánybolt ötlet is elhangzik, de végül kiegyezünk egy pozitívabb megoldásban: rengeteg gyerek van errefelé, talán egy fagyizó.

IMG_0695.JPG

A Virágbolt, fotó: Balázs Anna

Tovább haladva a Városliget irányába, egy nagyobb épületegyüttes kertjébe érkezünk az Ajtósi Dürer soron. A kerítésnél őr áll és figyelmeztet; fényképezni csak az épületeken belül szabad. Hova kerültünk? A helyszín sokaknak ismerős lehet régebbi tanulmányaik idejéről: a komplexum régen az ELTE angol tanszékének és egyéb intézményeinek adott otthont, de néhány éve magánkézbe került, a további hasznosítás azonban még késik. Ebben az átmeneti időben különféle kulturális kezdeményezések vették birtokukba az egyes épületeket: az első, ahová bemegyünk, az egykori Professzorok Háza, valódi időutazás a hetvenes évekbe. A szocialista felhőkarcoló bejárati ajtói, fali domborművei és belső terei nagyjából változatlanul idézik a kort, amelyben az épület az egyetemen tanító professzorok erősen közösségi szellemű lakhatását biztosította. A ház most szinte üres, legfelső szintjén az AudioVisual Open Studios talált magának inspiráló munkatereket.

IMG_0703.JPG

Az egykori Professzorok Háza, fotó: Balázs Anna

Az egykori campus másik, régebbi épületében az egyetemi tantermek helyén most rockzenekarok próbálnak: néhány zenekarnak saját próbaterme van, míg a többit felváltva használják, a közösségi terekben pedig otthonosan színesre festett falak között üldögélve lehet szünetet tartani a próbák közben. Ha pedig kimegyünk az épület másik oldalán, a város egyik legrégebbi romkocsmájába, a Dürer-kertbe jutunk. A helyen nem is olyan régen még az angol szakos büfé működött, manapság pedig a fiatalok még szélesebb skálája fogyasztja itt az italokat és a kultúrát, noha mindkettőt kicsit más formában.

IMG_0708.JPG

A Lakatlan Fesztivál sétájának résztvevői, fotó: Balázs Anna

A séta végére a külföldi vendégek megismerték Budapest egy kicsivel zöldebb oldalát, és beleláttak az üres ingatlanokkal kapcsolatos helyi viszonyokba, ezúttal működő példákon keresztül. A délelőtti előadások és a helyszíni szemlék remélhetőleg elég tapasztalatot és inspirációt nyújtottak, hogy a hét végére saját terveiket továbbgondolva új stratégiát dolgozzanak ki a lakatlan épületek újrahasznosítására...

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mut-mutato.blog.hu/api/trackback/id/tr735337542

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Stefánia vagdalt 2013.06.04. 22:12:00

Az a zöld trafik az véletlenül nem a Bajza utca sarkán van a Városligeti fasorban? Mintha ott lenne a Fasori giminél!