MUTATÓ

minden, ami urbanisztika

Minek nevezzelek? Esetem a kétnevű térrel

2013. január 11. 15:08 - Koniorczyk Bori

Két tűz közé kerültem. Az egyik oldalon az emberek hatásszünetet tartanak, aztán jelentőségteljes homlokráncolással azt mondják: Széll Kálmán tér. A másik oldal pedig minden alkalommal felhorkan, amikor a négyeshatos nem a Moszkvára érkezik.

szelmoszkvatabla.jpgforrás: bors.hu

A tér- és utcanevek nem különösebben érdefeszítőek, egészen addig, amíg meg nem változtatják őket. Ekkor kitörnek az indulatok. Némelyek állítják, hogy évtizedekig álmatlanul forgolódtak, amiért a Moszkva teret nem Széll Kálmánnak hívták. Mások a világ minden kincséért sem neveznék másnak, csak Moszkvának. Előre látom, ahogy az utóbbi csoport kamaszgyerekei értetlenül bámulnak az anyjukra, amikor az a Moszkva téren akar velük találkozni. Körülbelül úgy, mint én az Anyámra, amikor a “Felszab”-ra indul (az ifjúság kedvéért: Ferenciek tere).

Érdemes elfogadni a tényt, hogy Magyarországon soha nem lesz két egymást követő generáció, akik megértenék egymás utcaneveit. A Találkozzunk az óra alatt! rendezvénysorozat neve pont azt a kínos szakadékot igyekszik áthidalni, hogy a Moszkva hivatalosan már nem létezik, a Széll Kálmánra pedig még nem hallgat a tér. Az igazi probléma azonban nem a folyamatos névcserék ténye, hanem, hogy  időt és energiát vesz el attól, ami igazán fontos, ez pedig tér alakulása, megújulása. Kedden a nyertes pályázatok bemutatásából legalább 10 perc ment el  a díjazott építészek vitájával arról, hogy hogyan kéne hívni a teret. Mindannyiunk nagy megdöbbenésére nem jutottak dűlőre. Viszont a mi budai szemantikai vergődésünk egyáltalán nem egyedi eset. Terek- és utcák átnvezése mindenhol politikai változásokat jelez, hiszen kiváló eszköz arra, hogy elterelje a figyelmet a valóban húsbavágó problémákról. Neveken ugyanis nagyon könnyű vitatkozni.

A városlakók érdekes módon mindenhol kitartóan ragaszkodnak olyan politikai rendszerek térneveihez, amelyeket ideológiai szinten (finoman szólva) nem éreznek a magukénak. Ily módon a kollektív emlékezet megtartotta Franco utcaneveit Madridban és az angol neveket Dublinban. Az indiai Chennai (leánynevén Madras) esetében az egész várost utcástul-terestül angolról tamilra fordították. Ugyanakkor tamil nyelven rengeteg, a gyarmatbirodalom korszaka alatt kialakult szolgáltatás neve értelmezhetetlen: példának okáért a pékség. A mi budai problémánk ehhez képest igazán csekélység.

Praktikus lehetne a new york-i példát továbbgondolva nemcsak az utcákat, de még a tereket is beszámozni. Viszont érzem, hogy velejéig európai, urbanistalány-lelkemnek ez nem tetszene. Szeretem, hogy az utcáknak nevük van, a neveknek pedig történetük! Még akkor is, ha galibát okoznak. Érzem, hogy nem sikerült feloldani a dilemmát, de talán nem is ez a cél. Mindenesetre találkozzunk az óra alatt és szenteljünk egy kis figyelmet a teret érintő valós kérdéseknek is!

 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mut-mutato.blog.hu/api/trackback/id/tr535012288

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ongjerth 2013.01.11. 23:44:21

Bori kedves, én meg - aki a szüleid generációjához tartozom - ugyanígy őskövületnek gondoltam 40 éve a saját Anyámat, amikor Ferenciek terének emlegette a Felszabot, Király utcának a Maját (azaz Majakovszkij utcát), és Eskü térnek a Szabadsajtó utat (ott a Ferenciek mellett). Ezzel együtt nagyon örülnék, ha a Te gyerekeid, meg az én unokáim a mai nevükön emlegethetnék az utcáinkat, tereinket, és véget vethetnénk ennek az ostoba átnevezősdinek. A gyerekkoromat viszont a rákosligeti (Budapest XVII. kerületének - a belvárosiaknak egyszerűen "Rákosborzasztó" - egyik legkellemesebb szelete) XI. utcában töltöttem, ahol a 20. század elején telepített szuburbiát a kezdetektől amerikai mintára számozott utcákkal látták el, csak római számokkal (büszkék is voltunk, hogy mennyire hasonlítunk New Yorkra). Hidd el, azt is lehet szeretni, ahhoz is nagyon lehet kötődni! Amúgy divat is lehetett: van ilyen a kortárs Budatétényben is, a XVII kerület másik részén, a Régi Akadémia Telepnek keresztelt hasonló korú kertvárosi negyedben viszont arab számozású utcák vannak, bár sosem tudtam, miért az 500-as kezdettel. Az írásod viszont tetszik!

János Brenner 2013.02.06. 09:34:01

Kedves Bori, hasonlóan állok az üggyel, mint Richárd: pl. nagymamám a Moszkva teret a 60as / 70es években konok következetességgel Széll Kálmán térnek nevezte, ezért számomra a visszakeresztelés kissé "dejà vu" élmény. Egyik kedvenc anekdotám jut eszembe ezzel összefügésben: 1995-ben pár héttel a horvátok krajinai hadjárate után Zágrábban jártam, ahol a kollégák nagy büszkén mutatták nekem Jelassics lovaszobrát, mondván, immár nem Budapest, hanem Belgrád felé vagdalokzik a kardjával. Bennem dolgozott a kisördög és azt mondtam, nem lenne esetleg célszerübb Jelassicsot forgózsámolyra szerelni, hogy az aktuális ellenségkép szerint lehessen beforgatni? A horvátok nem nevettek - nem is értem, miért nem.:) Valami ilyen, de szemantikai forgózsámoly kellene a közterületk elnevezéséhez. Üdvözlettel, Brenner János

KapitányG 2013.04.07. 11:08:26

@ongjerth: "Arabul" számozott utcák szinte minden kerületben előfordultak. "Kettőszázas" utcák voltak a II. és a III. kerületben, "háromszázas" utcák a IV. és a XV. kerületben, négyszázasok a XVI.-ban, "hatszázasok" a XVIII.-ban, "hétszázasok" a XX. és a XXI. kerületben. Alacsonyabb sorszámok pedig vegyesen, pl. 61-75. a XI. kerületben, 76-90. a III. kerületben, 91-98. a XII. kerületben, 112-122. a XIII. kerületben, 123-133. a XIV.-ben. A 135. és a 136. utca a X. kerületben, a 137. a IX.-ben, de aztán a 138-175. ismét a X.-ben. A 176.-nál megint a III. kerület jön...
Én azt gondolom erről, hogy valamiképpen Nagy-Budapest megszületésével lehet összefüggésben a sok számozott utca (kivéve persze a római számot viselőket, mint pl. a rákosligeti VIII. utcát, ahová általános iskolába jártam :)
Természetesen legtöbbjüket azóta átnevezték, hogy a XVII. kerületi "ötszázasokat" miért nem, arról fogalmam sincs.
Tán valaki kideríti!

Rátonyi Gábor Tamás · http://bpxv.blog.hu/ 2013.05.11. 15:27:56

@KapitányG: Az arabszámos utcaneveket valóban 1950 és 1952 között adták (kivéve az akadémiaújtelepieket), de mára megváltozott valamennyi. Valóban jól írtad, egész számmezők voltak kiadva kerületeknek, városrészeknek. De előfordult az is, hogy egy új lakótelep építésekor amíg ki nem ötlötték a végleges utcaneveket, beszámozták a közterületeket (pl. Káposztásmegyer), de olyan is, hogy betű-szám kombinációt találtak ki: A1 utca (Rákoscsaba). Néhány "számos" utcanév még ma is megvan, Csepel déli végén a városhatárnál.