MUTATÓ

minden, ami urbanisztika

Plázák és ellenplázák – kiéleződő versenyhelyzet a plázastop árnyékában? (I. rész)

2012. december 05. 20:57 - Gurdon Balázs

Pláza, plázázás, plázacica, plázanemzedék – a köznyelvben az elmúlt másfél évtizedben meghonosodott szavak ezek. Pozitív és negatív tartalmak egyaránt kapcsolódnak hozzájuk, és akárhogy is nézzük, az eltelt 15 évben mindennapjaink részévé vált a plázákban való időtöltés. Tizenöt év nem sok egy jól működő kereskedelmi komplexum életében, ugyanakkor elegendő idő arra, hogy érdemi tanulságokkal szolgáljon a városaink életére gyakorolt hatásairól,  és viszont: hogyan hatott a bevásárlóközpontok városon belüli telepítése, szerepe, az esetleges versenytársak megjelenése azok forgalmára, célközönségének alakulására?

Mit is értünk pláza alatt valójában?

A pláza mint üzletháztípus nem egy pontosan körülhatárolható fogalom, bár az, hogy melyik bevásárlóközpont is sorolható ebbe a kategóriába, hazai viszonylatban elég egyértelműen eldönthető. A pláza olyan zárt közösségi terű üzletközpont, amely a vásárlási funkciókon kívül szolgáltatásokat (például étkezés, szépítkezés, bank, posta, pénzváltás, biztosítás), szórakozási, kikapcsolódási lehetőségeket (például mozi, játszóház, sportolás) is kínál. Olyan bevásárlóközpont, ahol az üzletláncok, márkaboltok, szolgáltatók egyenrangú bérlőként jelennek meg (ellentétben az üzletsorral is rendelkező hipermarketekkel, itt jellemzően nincs egy domináns szereplő). A helyiségek bérlőinek az üzletház a bérleti díj fejében bizonyos többletszolgáltatásokat is biztosít (információ, vizesblokk-használat, parkoló, őrző-védő szolgálat), amelyeket egy utcáról nyíló bolt önerőből nem tudna nyújtani. Az üzleteknek általában megéri ilyen komplexumokba költözni: a kirakatok előtt elhaladó forgalom (jó esetben) garantált, az egyes üzlet- és szolgáltatóegységek látogatottsága pedig nemhogy összeadódik, hanem ezek egymás forgalmát is generálják. 

01_liberoinformato_it.jpg 02_en_wikipedia_org.jpg
(1) fotó: liberoinformato.it (2) fotó: hg.hu

 

Egy kis plázatörténet

Mai „pláza” fogalmunknak többé-kevésbé megfelelő üzletházak megjelenésére már a XIX. század második felében mutatkozott igény a rohamosan fejlődő kereskedelmi kultúrájú Európában. Ezek egyik első, ma is működő példája a milánói dóm tőszomszédságában nyíló, háztömbnyi méretű Galleria Vittorio Emanuele II. (1. kép), amelyet két, egymásra merőleges fedett üzletutca tár fel, földszintjükön végig üzletsorral. Figyelemreméltó az a szándék, amellyel az üzletház ma is a legelitebb világmárkák üzleteinek és a legpopulárisabb gyorsétterem-láncoknak az egymás mellé rendeltségét kívánja hangsúlyozni: a cégérek, üzletfeliratok teljesen visszafogott, homogén dizájnnal készültek. Az ehhez hasonló passzázsszerű üzletházak grandiózusabb változata a moszkvai GUM Áruház (2. kép), amelynek többszintes, függőfolyosós-hidas kialakítása már sokkal inkább emlékeztet mai plázáink építészeti arculatára.

03_hg_hu.jpg 04_panoramio_com.jpg 05_sajat_kep.jpg
(3) fotó: hg.hu (4) fotó: panoramio.com (5) fotó: Gurdon B.

A plázák, passzázs-típusú üzletházak hazai előtörténete is a századfordulón kezdődött, bár első példái még korábbról származnak. A pesti belváros kereskedelmi életének különös színfoltja volt a Pollack Mihály tervezte Brudern-üzletház (3. kép), amelynek magját egy fedett üzletutca alkotta; erre több mint harminc üzlet nyílt. Ennek az épületnek a helyén épült fel később a Schmahl Henrik tervezte Párisi Udvar (4. kép), amely földszintjén megtartotta elődje üzletutca-funkcióját, a felsőbb szinteken pedig irodáknak adott helyet. Nemcsak Budapesten épültek ilyen üzletházak ebben a korban: szép példa erre a nagyváradi Sas‑palota (Komor Marcell, Jakab Dezső), amelynek korzójáról üzletek mellett mozik és kávéházak is nyíltak (5. kép).

A kiskereskedelmi forgalom igazi centralizációja – a piacokat, vásárcsarnokokat nem számítva – Magyarországon csak a második világháború után következett be. A termelési ágazatok államosítása után sorra nyíltak meg a városokban az „állami”, később „Centrum” áruházak. Ezek versenytárs nélkül jóformán egyedüliként kínáltak városainkban kulturált, teljes árukínálatú vásárlási lehetőséget. A szocializmus idején a korabeli ideológiának megfelelően sok kisebb, egymással versengő üzletet felvonultató központok helyett ezek kivétel nélkül egy tulajdonosú, sokosztályú áruházak voltak. Ebből a szempontból nem hoztak újítást az 1970-es évektől megjelenő szövetkezeti áruházak sem (elsőként a Budai Skála, 1976, 6. kép). Különös színfolt volt ilyen tekintetben a budapesti Örs vezér terén megnyílt Sugár Üzletközpont (1980, 7. kép), amely a legelső kísérlet volt az egész keleti blokkban a nyugati típusú bevásárlóközpontok meghonosítására.

07_hg_hu.jpg 06_cikkekbudapestmultjabol_hu.jpg
(6) fotó: hg.hu (7) fotó: cikkekbudapestmultjabol.hu


A plázák megjelenése és elterjedése Magyarországon

A rendszerváltás és a piacgazdaságra való áttérés új helyzetet teremtett a nagy alapterületű kereskedelmi létesítmények tekintetében. Az 1990-es évek közepén bekövetkező konszolidáció, majd a beinduló gazdasági konjunktúra, a növekvő fogyasztási igény újabb és újabb befektetőket, üzletláncokat vonzott Magyarországra. A korabeli kiskereskedelmi üzletterek (hagyományos áruházak, szaküzletek, kisboltok) felvásárlása és átalakítása helyett a nyugati országokban megszokott kialakítású kereskedelmi létesítmények kezdtek elterjedni. 1996-ban nyílt meg Budapesten az első zöldmezős beruházásként megvalósuló, kisebb hipermarketet is magában foglaló bevásárlóközpont, a Pólus Center (8. kép), majd ugyanebben az évben a rozsdaövezetben az első passzázsszerű, többemeletes üzletközpont, az első, a mai „pláza” fogalmunknak igazán megfelelő komplexum, a Duna Plaza (9. kép).

08_legifotok_com.jpg 09_legifotok_com.jpg
(8) fotó: legifotok.com (9) fotó: legifotok.com

Az első plázát hamarosan továbbiak követték Budapesten, és rövidesen megjelentek az ország többi nagyvárosában is. Ezek az új bevásárlóközpontok rendkívüli népszerűségre tettek szert, szempillantás alatt vásárlók tömegeit sikerült megmozgatniuk változatos üzletkínálatuknak, kulturált közösségi tereiknek és jó közbiztonságuknak köszönhetően. A budapesti kerületek és a hazai nagy- és közepes méretű városok között egyfajta versengés kezdődött, ugyanis az ezredfordulón komoly presztízsnek számított, ha az adott város rendelkezett már plázával. Ezekben az években valóságos plázaépítési láz uralkodott el az országban, gombamód szaporodtak az ilyen típusú bevásárlóközpontok. Az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy minél gyorsabban és lehetőleg minél hamarabb megtérülő módon, tehát minél alacsonyabb telekárral, kisajátítási és építési költséggel létesüljenek a plázák. Ez azt eredményezte, hogy több esetben nem kellően átgondolt helyszínen és koncepció mentén, sokszor gyenge építészeti színvonalon valósultak meg ezek a beruházások.

Plázáink üzletkínálata

A tapasztalatok szerint a plázák üzletkínálatát alapvetően a nagyobb méretű, „húzó” üzletláncok jelenléte vagy éppen távolmaradása határozza meg. Ezek profilja elsősorban divatáru, konfekció vagy cipő, de ide sorolhatjuk – bár kisebb a jelentőségük – az alapvető szükségleti és használati cikkeket (élelmiszer, illatszer, optika, könyv, média) árusító üzleteket, a szórakoztató létesítményeket (multiplex mozi) és az éttermeket is. A számosság tekintetében általában többségben levő kisebb üzletek ezeknek az elemeknek a függvényében bérelnek az üzletközpontban helyiséget. A mértékadó üzletek betelepülését mintegy láncreakcióként követi a kisebb üzletek beköltözési hulláma, de ugyanez igaz fordítva is; ha a vásárlók odacsábítása szempontjából kulcsfontosságú üzletláncok valamilyen okból elhagyják a bevásárlóközpontot, az a kisebb boltok tömeges kiköltözését idézi elő.

A mértékadó üzletláncok több paraméter miatt is dönthetnek az adott plázába való beköltözés mellett. Talán a legfontosabb szempont a jó megközelíthetőség; óriási előny, ha a pláza tömegközlekedéssel jól elérhető. Az autós megközelítés is fontos, bár ennél a bevásárlóközpont-típusnál másodlagos, ezzel együtt a forgalmas út melletti fekvés komoly előny lehet. A belvárosi gyalogos zóna közelsége a pláza szempontjából kiváltképp előnyös, hiszen ilyenkor a városközpont természetes nyüzsgése hatol be a bevásárlóközpont üzletutcáira. Továbbá érdekes szempont lehet még, hogy az adott városnak az országon belül megközelítési viszonyai, logisztikai központoktól való távolsága milyenek, ez kulcsfontosságú lehet az árufeltöltés szempontjából. Speciálisan kedvező adottság, ha az adott város és pláza az országhatár közelében fekszik, és a határ túloldaláról érkező vásárlók mozgásterébe esve képes az ottani vásárlóközönséget is megszólítani.

Szólj hozzá!
Címkék: nagymutato

A bejegyzés trackback címe:

https://mut-mutato.blog.hu/api/trackback/id/tr534948584

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.