A szocialista iparvárosok rendszerváltás utáni lehetőségei nehéz, ám annál izgalmasabb kérdések elé állítanak bennünket. Hogyan definiálja magát újra egy olyan város, amelynek ideológiai alapjait ma már elutasítjuk? Mit kezdjünk a történelem, az urbánus hagyományok hiányával? Ezek a városok óhatatlanul szellemvárosok lesznek, vagy van még mit tennünk? A Magyar Tudományos Akadémia konferenciáján előadásokat hallhattunk magyar, lengyel illetve szlovák új városok múltjáról, jelenéről és jövőbeni kilátásairól.

kép: Kismoni László

Miről is van szó? A szocializmus alatt alapított, illetve felfejlesztett városok ipara, megélhetése, boldogsága leginkább egyetlen gyár, kohó létén nyugodott, így a rendszerváltást követő gazdasági változások és a nehézipar háttérbe szorulásának következtében lehetetlen helyzetbe kerültek. Nem beszélve arról az ideológiai problémáról, hogy míg a szocializmus alatt gyakran a történelmi, egyházi székhelyként is funkcionáló városok kerültek a városfejlesztés perifériájára, a rendszerváltást követően a szocialista kirakatvárosok lettek mostohagyerekek.

Fontos különbséget tenni a kapitalista és szocialista gyökerű ipari városok lehetőségei között. Míg a kapitalista iparvárosok, pl. Manchester poszt-indusztriális brandjének része lehetett az ipari múlt, addig ez nehezebben kivitelezhető az erőltetett iparosítás városainak esetében. A konferencián szóba került, hogy ideje a top-down masterplanek helyett, illetve azokkal összehangolva bevonni a lakosságot  a város tervezésének és  újradefiniálásának folyamatába. Fontos városfejlesztési eszköz lehet a lokálpatriotizmus erősítése, az életminőség javítása, ami akár egy játszótér-felújítással is elkezdődhet. Elengedhetetlen lokális igényekre, ötletekre, kezdeményezésekre építeni.

Gyakran az úgynevezett ipari városokról teljesen téves kép alakul ki. Ritkán kerül szóba, hogy  például Dunaújváros mennyire gazdag zöldterületekben, milyen könnyen elérhető Budapestről, illetve a szocialista-realista építészet fejlődése (mely változatosabb, mint elsőre gondolnánk),  szépen nyomon követhető a város szocreál tanösvényén haladva. Az előadások hangsúlyozták a szocialista örökségturizmus jelentőségét, ami jóllehet önmagában nem jelent megoldást, új munkahelyeket teremthet, illetve a kialakítási folyamat társadalmi párbeszédet indíthat meg a városok önmeghatározásáról.